 |
Madárvideók: |
Búbosbanka |
 |
Nagy fakopáncs |
 |
Feketerigó |
 |
Fehér gólya |
 |
Széncinege |
 |
Füstifecske |
 |
 |
 |
Volt egyszer egy "fecskeház" Tápiószelén.
2017-ben a "látványos gólyagyűrűzés" alkalmával figyeltem fel Tápiószelén, egy kis kockaház környékén szárnyaló molnárfecskékre. Az keltette fel az érdeklődésem, hogy ilyen tömegben már régen láttam fecskéket fészkelés időben. A ház tulajdonosa Bozóki néni örömmel újságolta, hogy az épület bepucolásakor a kőművesmester leakarta verni a fészkeket, de ő nem engedte. Gyermekkora óta szereti a fecskéket. Egy kis baromfiudvara volt néhány tyúkkal, a közelben istálló sem volt, arról sem tudott, hogy valaki esetleg sertéseket tartott volna a környéken. Ezért is volt számomra meglepő, hogy ilyen nagy számban fészkeltek a molnárfecskék. 83 fészket számoltam összesen, ebből 72-ben költöttek a madarak.
Úgy gondoltam, hogy ezt az egyedülálló esetet mindenképpen meg kell írni a helyi csoportunk honlapján. Telefonon megkerestem a Tápió TV szerkesztő riporterét, Veroczki Józsefet, akivel már évek óta jó kapcsolatot ápolok. Már sok rendezvényünkről tudósítottak. Ezek után megbeszéltük az időpontot és elkészítettük a következő beszámolót.
Az idén, tehát 5 év elteltével felkerestem a helyszínt, és szomorúan tapasztaltam, hogy már csak 7 pár költ az eresz alatt. Bozóki néni elmondta, hogy már azt hitte, hogy az idén nem lesz költés, mert a fecskék mintegy 2 héttel később érkeztek a szokásosnál. A fecskék számának nagy arányú csökkenése nem csak szűkebb környezetünkben a Tápió-vidéken, hanem országszerte tapasztalható. Ennek okai között szerepel a háztáji és nagyüzemi állattartás visszaszorulása, a táplálékul szolgáló rovarok számának drasztikus csökkenése, az időjárás, a fészkelési lehetőségek csökkenése, stb.
Kertész László
Hogyan segíthetjük az év madarát a táplálékkeresésben?
A zöldküllő előszeretettel keresi fel az élőhelyén lévő hangyabolyokat, mivel kedvenc eledele a hangya és a hangyatojás. Azokon a réteken és legelőkön ahol nem legeltetnek vagy kaszálnak rendszeresen, ott a növényzet hamarosan eltakarja a hangyabolyokat. Amikor még alacsony a növényzet, végezzünk egy terepbejárást és egy bottal, vagy karóval jelöljünk meg néhányat, hogy később biztosan megtaláljuk őket. Egy sarlóval, esetleg damilos fűkaszával vágjuk rövidre a füvet a bolyon és környékén, így a zöldküllő könnyebben felfedezi ezt a táplálékforrást. A rövid fűben biztonságban érzi magát. Ezzel a módszerrel a másik táplálékspecialista harkályunknak, a nyaktekercsnek is segíthetjük a táplálkozását.
Habár az utóbbi években kevés hó esett, de amikor nagyobb a hótakaró, akkor söpörjük le a havat a hangyabolyokról, hogy a zöldküllő könnyebben hozzáférjen. Az a tapasztalatom, hogy a módszer működik a gyakorlatban.
Kertész László
MME Tápió-vidéki helyi csoport
"Év madara" túra
"A zöldküllő nyomában" címmel rendeztük meg ismeretterjesztő túránkat május 21-én Kókán, a madár tipikus élőhelyén, az úgynevezett Kenderföldek és Ritva-legelő határrészben.
Erre a napra kettő túrát terveztünk, az egyik az "Év madara" reggel 9:00 órától 12:00 óráig.
A " Fülemülék éjszakája" túrát pedig 19:00 órától 21:00 óráig, szintén a kenderföldek területére.
A Civil Ház termében kiselőadás keretében bemutattam az "Év madarát", megtekintettünk néhány kisfilmet, amiben láthattuk a tojó és a hím madarat és egy fiatal átmeneti tollruhás madarat is, illetve a madarak hangját is megismerhettük. Ismereteket szerezhettünk elterjedésükről, élőhelyükről, odúkészítésükről, táplálékuk összetételéről, védelmi helyzetükről, stb. Ebben az időszakban a zöldküllő már javában kotlik, ilyenkor már ritkábban hallatja a hangját. A táplálkozó területén lévő hangyabolyokat viszont rendszeresen felkeresi, mivel fő tápláléka a hangya, hangyatojás.
Ezen az élőhelyen ahol a túrát vezettem kettő pár zöldküllő jelenlétét állapítottam meg, a márciusi-áprilisi felmérések alkalmával. Megtekintettünk egy zöldküllő által készített odút egy öreg fűzfában, illetve megnéztünk néhány hangyabolyt, amiket a madár rendszeresen felkeres táplálékért. Azokon az élőhelyeken, ahol nincs rendszeres legeltetés, illetve kaszálás, a növényzet eltakarja a hangyabolyokat. Ezért kézi erővel (sarlóval) illetve damilos fűkaszával megtisztítom a hangyabolyok környékét, így láthatóvá válnak nem csak a zöldküllőknek, hanem a másik táplálékspecialista harkály rokonuknak, a nyaktekercsnek is. Ezzel a kis beavatkozással segíthetjük mind a két fajt a táplálékkeresésben.
Télen a hangyabolyokról a hó lesöprésével szintén segíthetünk a zöldküllőknek. A menetközben feltámadó szél sem kedvezett, sajnos míg a területen tartózkodtunk egyetlen zöldküllő sem mutatkozott. Viszont láttunk, hallottunk a bejárt útvonalon füsti és molnárfecskét, házi rozsdafarkút, barázdabillegetőt, házi és mezei verebet, barát poszátát, tövisszúró gébicset, karvalyposzátát, balkáni gerlét, vadgerlét, seregélyeket, citromsármányt, örvösgalambot, fülemülét, stb.. Útpadkában és partfalban költő gyurgyalagokat.
A túra végén megtekintettünk egy úgynevezett vércseládát, amiben vörösvércse kotlott 5 tojásán. Érdekességként említem meg, hogy ezen a költőhelyen már 8 éve költ minden évben a vörösvércse.
A "Fülemülék éjszakája" rendezvényre már 19 óra előtt megtelt a Civil Ház kisterme, így sajnos sokan kívül rekedtek. A programjainkra ezért is kérem, hogy jelezzék a részvételi szándékot, hogy tudjunk tervezni. Ebben az esetben már nem volt módunk nagyobb termet kérni az Önkormányzattól. Az idén jóval kevesebb fülemüle foglalt területet a Kenderföldeken, de mint utólag kiderült az egész térségben csökkent a számuk az utóbbi évekhez képest. A Kenderföldeken közel 40 éve minden évben rendszeresen felmérem az éneklő fülemülehímek számát. Ezen a területen általában 12-15 pár költött rendszeresen.
Az utóbbi 5 évben folyamatosan csökken a területet foglaló párok száma. A túra előtt péntek este területbejárást végeztem, sajnálattal állapítottam meg, hogy csak nagy szünetekkel szólalt meg néhány hím, összesen 3 példány, de más madárfajok sem énekeltek intenzíven, ezért úgy határoztam, hogy egy másik területen rendezzük meg a programot. Az úgynevezett Berekkút- Varga-hegy- crosspálya határrészre esett a választás.
A teremben kiselőadás keretében mutattam be a tavaszi esték " énekművészét" a fülemülét. Meghallgattuk a fülemüle szerenád c. zeneművet, illetve egy csodálatos koncert felvételt egy amerikai énekesnő előadásában. A temető utcai parkolóból indultunk tovább, a Berekkút-Varga-hegy- crosspálya útvonalon. 4 ponton hallottuk énekelni a fülemülét kissé távolabb az útvonalunktól a patakparti bokrosokból. Az út melletti akácfák roskadoztak az akácvirágtól, élvezettel szívtuk magunkba a virágillatot.
A fülemülén kívül a következő madarak énekében gyönyörködhettünk: erdei pinty, csilpcsalp füzike, barátposzáta, fekete és énekesrigó, citromsármány, vörösbegy. A visszaúton denevérek röpködtek fölöttünk. Remélem, hogy a résztvevők élményekkel gazdagodva tértek haza. Amennyiben tetszett rendezvényünk, kérem nyomjanak egy like-ot a Tápió-vidéki helyi csoport facebook oldalán.
Kertész László
A kihelyezett madárodúk ellenőrzése 2021-ben, április 11. és június 30. közötti időszakban.
Megjegyzés: A B típusú odúkat teleszkópos rúddal emeljük le, illetve helyezzük vissza. Az eternitodúk, szalakótaodúk, fahordó odúk, vércseládák ellenőrzése csak létra segítségével lehetséges. 3 év óta teleszkópos alulétrát használok, mivel a szállítása könnyebb, mint a többméteres tolólétráé. De, mivel nem minden odú közelíthető meg autóval, sok esetben több száz méteren keresztül kell cipelni a 22 kg-os létrát nehezített terepen. (erdő, sáros szántóföld, mocsárrét, szúnyogok hadával nehezítve) Fárasztó, időigényes feladat, főleg ha egyedül kell végezni.
Tudja, melyik volt minden idők legvéresebb állatirtása?
Már több mint száz év eltelt azóta, hogy Martha, miután elvesztette párját, George-ot, 1914. szeptember 1-jén szomorúan meghalt.
Pedig a Cincinnati Állatkert mai értéken 23 ezer dolláros jutalmat ajánlott fel annak, aki társat talál neki, de senki nem járt sikerrel. Testét kitömték, és szobrot emeltek a madárnak, Martha ugyanis az utolsó élő vándorgalamb (Ectopistes migratorius) volt a világon.
Felére csökkent a házi verebek állománya Európában az utóbbi 40 évben
Az utóbbi negyven évben hatodával, mintegy 600 millióval esett vissza a házi verebek száma világszerte. Európában 247 millió példánnyal van kevesebb, mint 1980-ban - a kutatás eredményeiről beszámoló The Guardian cikke szerint.
A csökkenő populációjú madarak között van mások mellett a sárga billegető, amelyből 97 millióval, a seregély, amelyből 75 millióval és a pacsirta, amelyből 68 millió példánnyal lett kevesebb a kontinensen.