Értékeink

A Tápió-vidék nagyon gazdag növény és állatvilággal rendelkezik, ritka fajoknak ad otthont. Szertnénk ízelítőt adni a vidék különleges adottságaiból és értékeiből.

A linkekre kattintva a tájegység leírásához ugorhat.

Kóka > Égeres-legelő > Erdőszőlői-legelő > Erek köze > Göbölyjárás > Gulya-gyep> Kávai Várhegy > Nagy-rét > Sajgó > Tápiószecsői-tó >

A kókai Varga-hegy (crosspálya)

Kóka község belterületétől kb. 1 km-re ÉK-re a Hajta-patak mellékága mellett  helyezkedik el az úgynevezett Varga-hegy, melynek löszös talajú meredek lejtőjén- a hajdani legeltetés, illegális, majd legális motorozás, égetés ellenére - néhány hektár kiterjedésű löszpusztagyep (Salvio-Festucetum sulcatae) található. Hazánkban (de mondhatjuk, hogy Európában is) ezen élőhelyek léte, fennmaradása nagymértékben veszélyeztetett. A löszpuszták szinte elsőként kerültek művelés alá, a szántóföldi mezőgazdálkodás a pusztagyepek tápanyagban gazdag talaján (csernozjom) jött létre és fejlődött tovább. A síksági és dombvidék peremi löszpuszták jóformán nyomtalanul eltűntek, kicsiny maradványfoltjaikból, érintetlen mezsgyék növényzetéből következtethetünk fajgazdag, változatos élővilágukra. Jellegzetes löszpusztai élőhelyek még a löszös-agyagos dombvidékek meredek oldalfalú, erősen lekopott maradványterületei, melyek hazánkban már csak a Mezőföldön illetve éppen a Gödöllői-dombvidék peremén lelhetők fel.

A löszgyepek alapszövetét pázsitfűfélék alkotják (pl. barázdált csenkesz, kunkorgó árvalányhaj, stb.) A kora tavaszi aszpektus jellemző növénye a tavaszi hérics (Adonis vernalis). A löszgyepen május végén, június elején színes virágtenger díszlik (pl. mezei.és ligeti zsálya, magyar kutyatej, magyar szegfű, osztrák zanót, stb.) A vegetáció érzékeny a tiprásra, túllegeltetésre, már egyszeri drasztikus behatásra is jelentős gyomosodás léphet fel, amely azonban a káros hatás megszűnésével visszaszorul és az eredeti flóraelemek újból megjelenhetnek. A terület maradvány-jellegéből és kis kiterjedéséből adódóan speciális állatvilágról nem beszélhetünk. A száraz gyepekre jellemző gerinctelen és gerinces fajok közül- melyek között több védett faj is megtalálható- említést érdemel az itt élő ”töredék” ürge-populáció.

Az ürge Európaszerte kipusztulóban van, a Berni Egyezmény a fokozottan védett státuszú fajok közé sorolja. A Varga-hegy oldalának meredek löszfala a fokozottan védett gyurgyalag (Merops apiaster) fészkelőhelye. Bejárásunk során 5-6 pár jelenlétét állapítottuk meg. Az Emberi zavarást nehezen tűri, így itteni állománya is folyamatosan csökken. Összegezve megállapítható, hogy a Kókai Varga-hegyen megtalálható védett fajok össz- természetvédelmi értéke meghaladja az egymillió forintot. Mivel a löszpusztai vegetáció további jellemző növényfajainak virágzási ideje május végére, június elejére tehető, szükséges kiegészítő botanikai felmérés elvégzése, melyhez Igazgatóságunk készséggel áll rendelkezésre.

A Kókai Varga-hegy természeti értékei mindössze 4-5 hektáros területen fordulnak elő, így országos védettségét- jelen ismereteink alapján nem tartjuk indokoltnak. Tekintettel azonban egyes védett értékek koncentrált jelenlétére, valamint arra, hogy Kóka község környékén hasonló vegetációjú terület nem ismert, a helyi védettség reális és ezt Igazgatóságunk szakmai szempontból messzemenően támogatja. Kérjük, hogy az Önkormányzat képviselő testülete a fentieket mielőbb vitassa meg és pozitív válasz esetén a helyi védettség kezdeményezése céljából vegyék fel a kapcsolatot a Pest megyei Önkormányzati Hivatal Környezetvédelmi és Területfejlesztési Osztályával. Csatoltan szives tájékoztatás végett, megküldjük az MME Kókai Munkacsoportja levelének másolati példányát.

Budapest, 1991. május 7.  Üdvözlettel: Csapó András mb.igazgató

 

Mint a fenti levélből kitűnik 18 évvel ezelőtt íródott. Az akkori képviselőtestület nem szavazta meg a helyi védettséget, sőt 1993-ban ismeretlen személyek (számomra ismertek) a nevezett területet besorolták a kárpótlásra kijelölt területek közé és a földárverés során magánkézbe került. A kókai természetvédők elsőként érezhették a közmondás igazát finoman fogalmazva: ”szél ellen nem lehet vizelni” A Budapesti Természetvédelmi Igazgatóság, MME kókai mcs. Önkormányzat és a motoros szövetség egyeztető tárgyalásának és a képviselőtestület határozatának dokumentum másolatai a munkacsoport birtokában vannak. Napjainkban a fent nevezett területen jól láthatóak a talajerózió nyomai a motorok kereke által vágott nyomvonalak mentén. A tavaszi hérics 1991-ben felmért 6-8 ezer tős állománya jó ha eléri a 2-3ezer tőt. Az árvalányhaj és az ürge eltünt a területről. A gyurgyalagok minden évben megjelennek, de a költésük kétséges (nem tűrik a zajt és a zavarást.) A peremterületen fészkelő madárfajok: citromsármány, sordéy, tövisszúró gébics, cigánycsuk, barátposzáta, karvalyposzáta, vörösbegy.

Kertész László

A tápiószecsői Égeres-legelő

Tápiószecső határában, az Alsó-Tápió két partján húzódik az Égeres-legelő. A változatos felszínű, dimbes-dombos gyepterület a homoki növény- és állatfajok "eldorádója". Kiemelkedő jelentőségű a fokozottan védett homoki kikerics mintegy 5000 töves állománya. Tömeges szeptemberi virágzása felejthetetlen látványt nyújt. A homokbuckákról a patakpartra lesétálva már egészen más kép fogad bennünket: dúsfüvű, tavasszal víz alatt álló kaszálókat láthatunk, melyeket öreg fűzek és égerfák kísérnek. Lepkeritkaságuk a július végén repülő vérfűhangyaboglárka. A Tápió partján kis szerencsével az itt fészkelő jégmadarakat is megfigyelhetjük, ahogy egy-egy száraz ágon üldögélnek, vagy éppen a víz felett sebesen repülnek. Az Égeres-legelő Natura 2000 terület, így része az Európai Unió ökológiai hálózatának. Vigyázzunk rá!

Vidra Tamás
tájegységvezető
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság

Az Erdőszőlői-legelő

A Felső-Tápiót kísérő gyepterületek egyik legértékesebb része a Nagykáta határában elterülő Erdőszőlői-legelő. A Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet részeként védett mintegy 100 ha-os területen a homoki flóra és fauna jellegzetes képviselőivel találkozhatunk. Védett növényfajai közé tartozik a vidékünkön inkább a löszös talajokon élő tavaszi hérics és az orchideafélékhez tartozó agárkosbor. Az állatvilágot képviseli a fürge gyíkhoz hasonló, azonban attól zöld háta alapján egyértelműen elkülöníthető homoki gyík. A legelőt kísérő fasorokban tavaly ismét fészkelt a színpompás, fokozottan védett szalakóta, amit a környéken kékcsókának is neveznek. A hullámos felszínű Erdőszőlői-legelő tájképileg is megkapó látványt nyújt, nagyban hasonlít a Tápió-vidéktől jóval délebbre elhelyezkedő kiskunsági homokvidékre. Vigyázzunk rá!

Vidra Tamás
tájegységvezető
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság

A nagykátai Erek-köze

Nagykáta és Jászberény között, a 31-es műúttól délre helyezkedik el az "Erek-köze" elnevezésű határrész, mely a Tápió-vidék egyik utolsó tanyás területe. Nevét az egykor itt folyó Hajta-patak labirintusszerű medreiről kapta. Az elszórtan elhelyezkedő, jórészt még manapság is lakott tanyákra a hagyományos, extenzív mezőgazdaság jellemző. Minden tanyához tartozik egy kis legelő, távolabb egy nagyobbacska szántó húzódik, a gazdasági épületek mellett idős fák állnak, míg a tanya előtti kanyargós mederben még az aszályos években is bőséges szénatermés takarítható be. Azon túl, hogy az Erek-köze a térség egyik legszebb tájképi részlete, számos növény- és állatritkaságnak is élőhelyül szolgál. Ezek közül kiemelkedik a nagy foltokat alkotó, kaporhoz hasonló sziki kocsord, amelynek gyökerében egy európai lepkeritkaság, a nagy szikibagoly hernyója fejlődik. Mind a védett növényfaj, mind a fokozottan védett lepkefaj egyik legnagyobb magyarországi állománya kötődik a nagykátai Erek-közéhez. Vigyázzunk rá!

Vidra Tamás
tájegységvezető
Duna-Ipoly Nemzeti park Igazgatóság

A Göbölyjárási-láprét

A Tápiószentmártonhoz tartozó Göbölyjárás házai és az alig kétszáz méterre futó vasútvonal között egy kicsiny, ám annál értékesebb láprét helyezkedik el. A Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet részeként nyilvántartott területen védett növény- és állatfajok sokasága találja meg az életfeltételeit. Őszi képét meghatározza a narancssárgára színeződő kékperjék tömege, melyek előterében egy csodaszép ritkaság, az enciánkék kornistárnics virágzik. Sereges előfordulása már önmagában is nagy érték, ám ami még ennél is különlegesebb, az egy hozzá kötődő lepkefaj itteni előkerülése. A szürkés hangyaboglárka nőstényei ugyanis kizárólag a kornistárnics virágjaira rakják a petéiket, ahonnan a kikelő hernyók berágják magukat a virág belsejébe. A növekedésnek induló hernyók később a földre potyognak, ahonnan egyes hangyafajok dolgozói saját bolyaikba cipelik őket. Itt a hernyók hangyalárvákat fogyasztanak, melyekért cserébe a boly lakóit cukros váladékkal látják el. A hernyó a hangyabolyban bábozódik be, ahonnan a következő nyár derekán kifejlett lepkeként távozik. A védett szürkés hangyaboglárkának a Göbölyjárási-láprét az egyetlen ismert Tápió-vidéki élőhelye! Vigyázzunk rá!

Vidra Tamás
tájegységvezető
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság

A tápiógyörgyei Gulya-gyep

Ahol az Egyesült-Tápió elhagyja Tápiógyörgyét, folyása lelassul, és ha a bal partján emelkedő töltés engedné, akkor vize széles kanyarokat leírva járná be a tájat. Az itt elterülő - a helyiek által csak Gulya-gyepnek nevezett - hatalmas legelőt még így is sokszor elöntik a tavaszi áradások. Az elmúlt évtizedben háromszor is előfordult, hogy a szomszédos Újszászig elnyúló, több száz hektáros tó jött létre. Aki ilyenkor kilátogat ide, mintha időutazáson venne részt, hiszen egy évszázada így nézhetett ki a Tápió-vidék jelentős része. A sekély, könnyen felmelegedő vízállásokat gyorsan benépesítik a vízimadarak, köztük számos ritkaság fészkelni is kezd, ilyen például a nyílfarkú réce, gólyatöcs, vagy a fehérszárnyú szerkő. A nyár második felétől már egész más kép fogadja az érdeklődőket. A vizeknek már se híre, se hamva, a kiszáradt legelő felett csak a forró levegő hullámzása látszik. Akinél azonban van egy távcső, úgy megpillanthatja a magasban köröző, vagy egy távoli fa csúcsán üldögélő ragadozómadarakat. E ritka, de rendszeres látogatók közé tartozik a pusztai ölyv és a parlagi sas.
A Gulya-gyep részét képezi a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzetnek, illetve a Natura 2000 hálózatnak. Vigyázzunk rá!

Vidra Tamás
tájegységvezető
Duna-Ipoly Nemzeti park Igazgatóság

A Kávai-várhegy

A Tápió-vidék nyugati, löszdombokkal tarkított részén mintegy féltucat bronzkori földvárat tártak fel az elmúlt évtizedekben. Ezeket a régmúlt korok emberei a meredek domboldalak tetejére építették, így védve magukat az ellenséges támadásoktól. A nyitott szemmel járók még napjainkban is felismerhetik az egykori árkok, sáncok erősen lepusztult maradványait. Ilyen a Kávai-várhegy is, amely azonban nem csak a régészek, hanem a botanikusok és zoológusok körében is kedvelt kutatási terület. Meredek oldalán számos ritka lösznövény dacol az idővel (és az ekével!), ezek közül is kiemelkedik az országosan ritka szennyes ínfű, melynek ibolyás színű virágai érdekes módon alulról felfelé nyílnak ki. A változatos növényzetnek köszönhetően igen gazdag az állatvilág, különösen a nappali lepkék érzik jól magukat a napos domboldalakon. Ezek közé tartozik a vidékünkön ritkaságnak számító, de a Kávai-várhegyen előforduló szilva-csücsköslepke. Ne legyünk restek, másszunk fel a Kávai-várhegy tetejére, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Gombai-patakot kísérő hangulatos rétekre.
A Kávai-várhegy - hazánk összes földvárához hasonlóan - védett természeti terület. Vigyázzunk rá!

Vidra Tamás
tájegységvezető
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság

A tápiósági Nagy-rét

A Tápióság és Tápióbicske között elterülő Nagy-rét (tápióbicskei részét Felső-rétnek is nevezik) vidékünk egyik legnagyobb, sok tekintetben legértékesebb füves élőhelye. Mélyebben fekvő részein idős fűzesek, valamint fajgazdag láprétek húzódnak, melyekből alig észrevehetően lapos homokhátak emelkednek ki. Ezek peremén egy ritka, fokozottan védett orchidea virágzik, amelyet sajátos virágszerkezete alapján pókbangónak neveztek el a botanikusok. Itteni állománya sok ezer tőre tehető. Csapadékosabb években gazdag madárvilág népesíti be a réten kialakuló tocsogókat: nagy godák, piroslábú cankók, vagy éppen az éjszaka "recsegő" hangot hallató harisok kezdenek költésbe. A magassásos foltokban ilyenkor megtelepszik 1-2 pár hamvas rétihéja is, mely a hazai ragadozómadarak közül egyedüliként a földre építi fészkét. Hazánk egyik legritkább madárfajáról van szó, hiszen országos állománya alig haladja meg a 100 párt. Sajnos a Nagy-rét tengelyében futó Alsó-Tápió egyenes, szabályozott medre rengeteg vizet elvisz a területről, holott a víz visszatartásával nem csak az élővilág, hanem a terület fenntartásában fontos szerepet játszó rétgazdálkodás feltételei is javulnának.

Vidra Tamás
tájegységvezető
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság

A tápióbicskei Sajgó

Ott, ahol a Tápióbicskéről Pándra vezető műút felkapaszkodik az első dombra, egy értékes, védett növény- és állatfajokban gazdag löszoldal helyezkedik el, amit a helyiek Sajgónak neveznek. Legszebb arcát május végén mutatja, amikor a termést érlelő csinos árvalányhajak hullámzó tengeréből százféle színes virág - imolák, peremizsek, szegfüvek - emelkednek ki. A változatos növényvilághoz gazdag rovarvilág tartozik. Külön említést érdemel az eddig jórészt csak a dunántúli rétekről ismert fogasfarkú szöcske itteni előkerülése. Aki veszi a fáradságot és felkaptat a Sajgó tetejére, annak gyönyörű kilátásban lehet része: lábai előtt hever az egészen Tápióság alá benyúló Nagy-rét lapálya. A Sajgó kezelését a Tápió Közalapítvány végzi, így hosszú távú fennmaradása biztosnak tűnik.

Vidra Tamás
tájegységvezető
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság

A Tápiószecsői-halastó

A Felső-Tápió vizéből táplálkozó Tápiószecsői-halastó vidékünk legfontosabb madárélőhelyei közé tartozik. Az állandó vízborításnak és az extenzív, természetbarát halgazdálkodásnak köszönhetően ritka fajok sokasága keresi fel a három tómeder valamelyikét. A széles nádszegélyben gémfélék, nagy kócsagok, vörös gémek, bölömbikák fészkelnek. Az itt költő, fokozottan védett cigányrécék száma kedvező években meghaladja a tíz párt. Számos alkalommal előfordult, hogy mind a négy hazánkban fészkelő vöcsökfaj (kisvöcsök, búbos vöcsök, feketenyakú vöcsök, vörösnyakú vöcsök) egyszerre volt megfigyelhető a háborítatlan területen. A Tápiószecsői-halastó azonban nem csak gazdag állatvilágáról, hanem a vízfelület szegélyében fennmaradt értékes lápi növényzetről is híres. A ritka sásfajokon, orchideaféléken kívül a védett téli zsurló jelentős állománya érdemel említést.

Vidra Tamás
tájegységvezető
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság