 |
Madárvideók: |
Búbosbanka |
 |
Nagy fakopáncs |
 |
Feketerigó |
 |
Fehér gólya |
 |
Széncinege |
 |
Füstifecske |
 |
 |
Élőhely helyreállítási munkálatok a kókai gyurgyalagtelepen
Április 10-én és 17-én a kókai gyurgyalagtelep partfalát tettük fészkelésre alkalmassá a madarak számára. Ezen a helyen már évzizedek óta költ ez a színpompás, fokozottan védett madár. Az illegális homokbányászat során kialakult fészektelep lazaszerkezetű homokfalát minden évben ki kell igazítani, mivel az időjárás viszontagságait nehezen állja, könnyen leomlik. 10-én szombaton szemerkélő esőben kezdtük az ásást és lapátolást, de mintegy 2 óra elteltével elhatároztuk hogy befejezzük, mert a ruházatunk teljesen átázott.
Egy hét múlva újult erővel folytattuk a munkát a napsütéses tavaszi időben. A madarak berepülését akadályozó fűz és nyárfa magoncokat is eltávolítottuk a fészkelőhelyek előtt. A gyurgyalagok május első felében térnek vissza Kelet-és Dél-Afrikai telelőhelyeikről, addigra még kb. egy 50 méteres szakaszt kell megmunkálni, hogy segítsük a madarakat a fészkelőüregek kialakításában.
KL
Madárbarát iskola Tápiószelén
Március 25-én madárodúkat és madáritatókat helyeztünk ki Tápiószelén az általános iskolában a Madárbarát Kert Program- Madárbarát Iskola-alprogramjának keretében. 5db B, 2db C, 1db D típusú odút, 1db veréblakótelepet és 2 db madáritatót szereltünk fel. A meglévő madáretetőket ősszel, az etetési szezon megkezdése előtt 1-2 típussal kiegészítjük. A szükséges napraforgóról is mi gondoskodunk. Kedves tagtársunk, Terék Mihályné tanárnő irányításával végzik a gyerekek a programban meghatározott feladatokat (odúellenőrzés, etetők itatók feltöltése, takarítása, karbantartása).
Ezzel az akciónkkal is szeretnénk egy kicsit közelebb hozni a "természetet" az iskolába, talán néhány tanuló kedvet kap és tudatos természetvédőként résztvesz programjainkon illetve tagként is erősíteni fogja az MME Tápió-vidéki Helyi Csoportját. (gyűrűzőtábor, Fülemülék Éjszakája, Gólya Road Show-látványos gólyagyűrűzés a Tápió-vidéken, Európai Madármegfigyelő Napok, odúprogram, stb.)
Kertész László
Odúellenőrzés a Malomárokban lévő odútelepen
15-én hétfőn odúellenőrzéssel egybekötött kirándulást szerveztünk a Malomárokban. A böjti szél által nehezített kirándulás jó hangulatban zajlott, habár a felázott talaj és az árokban összegyűlt csapadékvíz próbára tette a csapatot. Az út elején megcsodáltuk a műút melleti hegyijuharokat, melyeket még 1895-ben ültetett Gróf Károlyi Geraldin a kihelyezett tábla szerint. A tekintélyes méretű fák látványa gondolkodóba ejti az embert, mennyi mindent láthatott ez a két fa az elmúlt 115 évben. Az út során láttunk bíbicet a Kis-rét felszántott helyén, feketerigókat, meggyvágókat, kék és széncinegét, örvösgalamb csapatot, seregélyeket és egy hollópárt is megfigyelhettek a résztvevők. Az erdei pinty jellegzetes éneke is felcsendült az erős szélben.
A Malomárok egyes részein, tekintélyes méretű kőrisfák, 80-100 éves kocsányos tölgyek, mezei juharok és faméretűre nőtt galagonyák is előfordulnak. A hajdani vízimalom megmaradt romjainál rövid időre megpihentünk. A részben feltöltődött valamikori patakmeder nem mindennapi látványt nyújtott. Micsoda vízmennyiség lehetett a mederben abban az időben, amikor még őrölte a gabonát a vízimalom. Sajnos a malomról nem maradtak fenn fényképfelvételek, ma már csak a romjai láthatóak. Tulajdonosa Stefanovics Mihály volt, aki a Pincesoron lakott. A vízimalmot 1945 november 15-én hajnalban a német csapatok felgyújtották.
A Malomárok határos a Vár-hegy alatti védett forrásláppal, már a Natura 2000-es területek kijelölésekor megérdemelte volna a védettséget, de valamilyen oknál fogva nem került rá sor. A helyi védetté nyilvánítása folyamatban van.
Kertész László
Bagolyodú és műfészek kihelyezése
Március 14-én vasárnap egy 50 literes kiszuperált boroshordóból készült odút szereltünk fel a még megmaradt dohánypajták egyikének tetőszerkezete alatt. Ezt a pajtát ma már csak terménytárolásra használják, az eredeti funkciója a dohánylevelek szárítása már a múlté. A terménybőség vonzza a rágcsálókat, egereket pockokat, ezért a bagolyféléknek elsőrangú táplálkozó terület. Különösen kemény hosszú telek alkalmával, amilyen a mostani is volt. Két bagolyfaj, a macska bagoly és a gyöngybagoly nyomait fedeztük fel, a kuvik jelenlétére utaló bagolyköpetet nem találtunk, pedig valamikor rendszeres fészkelője volt a dohánypajtáknak. Igaz, ekkor még kettő a tizenháromból istállóként üzemelt, szarvasmarhákat tenyésztett az azóta átalakult Termelő Szövetkezet (Tsz).
Az odú sikeres rögzítése után, vesszőkosár formátumú műfészkeket helyeztünk ki Kókán, a Varga- hegyen és a dányi műúttal párhuzamos földutat szegélyező fasorban. A vesszőkosarakat id. Suri Ferenc nagykátai és Papp József kókai tagtársunk készítette, mindkettő mestere a kosárfonásnak. A műfészek kihelyezését az indokolja, hogy Kóka 5 km-es körzetében nem található egyetlen egy szarka és dolmányos varjú fészek sem. Ennek oka pedig az, hogy a helyi vadásztársaság ”szakemberei” az összes fészket kilőtték, illetve kilövik amennyiben egy pár költésre vállalkozik a térségben. A szarka és a dolmányos varjú nem védett madár, vadásznyelven szólva ”dúvad”, tehát egész évben vadászható.
De talán vadászetika is van a világon, remélhetőleg az illetékesek belátják, hogy egy állatfajt kiirtani egy bizonyos területről akkor sem indokolt, hogyha az kárt is okoz. Egyébként a szarka és a dolmányos varjú kártételét eltúlozzák. Természetvédelmi szempontból mindkét madárfajra szükség van, ugyan is az elhagyott fészkeikben költenek azok a védett és fokozottan védett madárfajok, amelyek nem építenek fészket. Ilyenek pl. az erdei fülesbagoly, vörösvércse, kabasólyom, kerecsen sólyom. A krónikus fészekhiányt jelezte az a tény is, amikor egy speciális eternitodúban, amit füleskuvik illetve macskabagoly részére helyeztünk ki, egy erdei fülesbagolypár költött rendhagyóan.
Ezeket a vesszőkosarakat kísérleti jelleggel szereltük fel a madarak táplálkozóterületeinek közelében. Ha beválik a módszer, akkor nagyobb számban rakjuk ki az ilyen típusú műfészkeket.
Kertész László
Gyöngybagoly költőláda felszerelése
Sziasztok!
Engedjétek meg, hogy néhány mondatban tájékoztassalak benneteket a kókai templompadlásra tervezett gyöngybagoly fészkelőláda felszerelésének nehézségeiről. 12 tagtársunk érkezett a megbeszélt időpontra a Pesti u. 3- hoz. Bepakoltuk a munkához szükséges szerszámokat, anyagokat és a második fészkelőládát, amit a Margit-hegyi kápolna padlásterében szándékoztunk kihelyezni. Az 1-es számú ládát még 3.-án felvittük a templompadlásra Gódor Miklós tagtársammal. 3.-ai padlás- bejárásunk alkalmával kijelöltük a láda szerintünk legoptimálisabb helyét a torony zsalugátere mögött. A gyöngybaglyok itt jártak be évtizedeken keresztül addig, még a nyílást lezárták a galambok kirekesztése céljából.
A zsalugáter közepén szándékoztunk egy akkora nyílást készíteni, amin a gyöngybagoly betud jutni. Erről tájékoztattuk Rácz Zsuzsa tagtársunkat is, aki az Egyház, a Műemlékvédelem és közöttünk közvetített. Magyarországon a templomok, kápolnák műemlékek, ezért ezeken az épületeken minden munkavégzés engedélyköteles. A gyönygybagoly fészkelőládák felszerelését eddig mindenütt engedélyezték az MME munkatársainak, több száz ilyen láda van kihelyezve egyházi épületek padlásterében szerte az orszában.
A ládát felcipeltük a kijelölt helyre, amikor telefonon kaptuk a hírt, hogy a Műemlékvédelem munkatársa nem engedélyezi nyílás készítését a zsalugáteren. Rövid tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy az eresz alatt, a beázások során keletkezett nyílás elé helyezzük el a ládát ideglenesen. Ez egy kényszermegoldás a részünkről, de nem halogathattuk a kihelyezést, mert a baglyok legkésőbb március végén már költenek. A májusban kezdődő tetőfelújítás idején már elhagyják a madarak a költőhelyet, addigra talán a hivatalt is sikerül meggyőzni a megfelelő bejárónyílás készítéséről.
A Margit-hegyi kápolna padlásterét átvizsgáltuk, baglyok jelenlétére utaló nyomokat nem találtunk annak ellenére, hogy az eresz alatt lévő szellőzőnyílásokon bejuthatnak a padlásra. Ennek okát hamarosan felfedeztük, nyest ürüléket és madártollakat fedeztünk fel több ponton a gerendák között. A nyest ragadozó kisemlős, a padlásra betévedő madarakat, rozsdafarkút, verebeket, stb. zsákmányul ejti. Úgy döntöttünk, hogy ide nem helyezünk ki fészkelőládát mert nincs értelme. Érdekes módon a kápolna közvetlen közelében nincsenek fák, csak távolabb, tehát a faágakról nem tud a nyest bejutni. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a kőporral fedett falon mászik fel.
Természetvédő üdvözlettel: Kertész László
Rettenthetetlen békamentők!
A szombati nap időjárása nem csak megtréfálta, de próbára is tette azt a mintegy 40 főből álló természetvédőt, akik dacolva az erős széllel és esővel, időnként havasesővel, kiépítették kb. 1,5-2 km-es szakaszon a békaterelő kerítést Farmos és Göbölyjárás között a 311-es út mentén. Az arra járó autósok, laikusok, méltán gondolhatták, hogy ez csak egy ”őrült” társaság lehet, mert ilyen időben még a kutyát sem engedik ki a szabadba. Az utóbbi napok lassú melegedése és az eső eleredése tette szükségessé, sőt halaszthatatlanná a kerítés felállítását. A békák ébredezni kezdtek téli szálláshelyükön a föld alatt és számítani lehetett rá, hogy hamarosan csapatostul megindulnak a szaporodóhelyek felé. A munkatársak között voltak hölgyek, gyerekek, férfiak. Emelem kalapom a résztvevők elszántsága előtt, ”férfimunka” volt!
Résztvevő szervezetek: Duna-Ipoly Nemzeti Park, Rügyek és Gyökerek Egyesület, Tápió Közalapítvány, MME Tápió-vidéki HCS, Tápió Természetvédelmi Egyesület.
Kertész László