Odútelepek ellenőrzése Kókán

Odútelepek ellenőrzése Kókán

Április 15 és május 30 között ellenőriztem az odúlakó madarak költését 5 élőhelyen. Közel 300 db úgynevezett B típusú fészekodút vizsgáltam át. Ezen odúk berepülő nyílásának átmérője meghatározza, hogy mely odúban fészkelő madárfajok tudják elfoglalni.

Túlnyomóan a széncinege a leggyakoribb faj, utána a mezei veréb következik. 1 odúban bizonyítottan kékcinege költött, 2 odúban nyaktekercs, 3 odúban csuszka nevelte fiókáit. A harkályok 18 odú berepülő nyílását tágították ki, ezekben egytől-egyig seregélyek költöttek, annak ellenére, hogy az odú bel mérete miatt csak 2-3 fiókát tudnak felnevelni. Ez a tény is alátámasztja, hogy kevés a területen a fészkelésre alkalmas harkályok által készített természetes fészekodú. A patakparti nedvesebb szegélyzónában gyakran beköltözik a védett kisemlősünk a mogyorós pele, a szárazabb részeken pedig a fokozottan védett erdei pele. Mind a két faj rendszeresen le is kölykezik sok odúkban.

Néhány élőhelyen jelentős az erdei pele predációja, de mivel a széncinege a leggyakoribb odúban költő madárfajunk, az állomány észrevehető csökkenését nem tapasztaltam a térségben. Az erdei pele fokozottan védett kisemlősünk, tapasztalataim szerint a Tápió vidéken a Keleti elterjedésének határa Kóka, így a mi felelősségünk az állományának megóvása. Jelenlegi élőhelyeinek megőrzésével populációja hosszú távon fenntartható. Az idei tavasz időjárása nem kedvezett a költő madaraknak, mivel az átlagosnál hűvösebb, szárazabb volt az idő és a táplálékul szolgáló rovarokból sem volt elegendő mennyiség. A legnagyobb tojásszám 10 db. volt a széncinegénél, jobb években gyakori a 11-12 tojás. 18 odúban csont sovány, valószínűleg éhezés következtében elpusztult fiókákat találtam, 7 odúban voltak záptojások. A természet azonban igyekszik helyrehozni az ilyen "hibákat", a másodköltések biztatóak voltak.

Tagtársaink kertjében a falu belterületén kihelyezett mintegy 300 db. B típusú odú költési eredményiről az idén nem kaptam információt. Tapasztalataim alapján a kiskertekben, gyümölcsösökben telepített B típusú odúk kb. 90%-át elfoglalják a madarak. Domináns faj a széncinege, tehát ez a leggyakoribb költő faj. Az utóbbi 10 évben egyre gyakrabban költ az odúkban a mezei veréb. 30 évvel ezelőtt ritkaság volt a mezei veréb költése a lakott területeken a térségünkben. A házi veréb viszont visszaszorulóban van. Ennek egyik fő oka, hogy egyre kevesebben tartanak baromfit, sertést. A házi veréb elsősorban a baromfiudvarokon és a sertésólak közelében táplálkozott az állatok takarmányából. Néhány odút minden évben elfoglal, főleg a gyümölcsös kertekben a nyaktekercs, hazánk egyetlen költöző harkályfaja. Abban is különbözik a többi harkályfélétől hogy nem tud odút ácsolni magának, mert a csőrfelépítése alkalmatlan erre a feladatra. 23 db. odút cseréltem ki újra.

A szalakóta típusú odúkat június 1 és július 30.-a között vizsgáltuk át. A felső-hegyi szőlők területén kihelyezett odúkat Sárközi Tamás és Mikus Máté ellenőrizte. A mintegy 50 hektáros élőhelyen célzottan a búbos bankák és a füles kuvikok részére helyeztük ki ezt az odútípust. Eddig minden évben költött a búbos banka 1-2 odúban, az idén viszont nem foglaltak egyetlen odút sem. A felső-hegyi szőlők területét változatossá teszik az öreg gyümölcsfák, a parlagon hagyott "nadrágszíj" parcellák. Az öreg présházak és a közelükben felhalmozott szőlőkaró és farakások, a használaton kívüli boroshordók, számtalan és remek fészkelési lehetőséget nyújtanak a területen élő bankáknak. Az új típusú, modern pincéknél viszont a zártságuk miatt, ezek a madárfajok nem találnak megfelelő költőüreget.

A többi élőhelyen felszerelt szalakóta odút, ( Közlegelő, Ritva, Malom-árok, Hajta-patak mellékága, Forrásláp, Felső-Tápió melletti rét, Vadászház, Tóalmáson a hajdani Bagi-tó környéke) Sárközi Tamással ellenőriztük. 4 odúnkban költött a búbos banka, kettőben szalakóta, 3 odúban füles kuvik. A Felső-Tápiót övező galériaerdő szélén az egyik odúban 19db széncinege tojást találtunk. Ezt minden bizonnyal 2 széncinege tojó "produkálta". Ez az eset is bizonyítja, hogy nincs elegendő természetes odú a cinegék számára. A Malom-árokban az egyik odúban fiatal mókus mumifikálódott tetemére bukkantunk. Eddig is tudtunk arról, hogy ezen az élőhelyen előszeretettel használják a szalakóta és a 2004-ben felszerelt speciális eternit odúkat, illetve az 1989-ben kihelyezett 50 literes fából készült boroshordókat.

Eredetileg ezeket a fészkelési alkalmatosságokat a területen élő erdei és a macskabaglyoknak, illetve a füles kuvikoknak szántuk. Pár évben költöttek is néhányban, azonban az elszaporodott nyestek miatt ezek az odúk üresen maradnak évek óta. A vízszintesen felszerelt 1 méter hosszú, 30 cm átmérőjű eternitodúkat a napozásnál használt habszivaccsal béleltem, ami a páralecsapódást megakadályozza. A területen felszerelt eternit odúkból a nyestek 1-2 év alatt kirágták a szigetelést. ( valami miatt szeretik a műanyagokat, rendszeresen hallani, hogy az elszaporodott nyestek autók elektromos kábeleit megrongálják) A mókusok apró száraz gallyakból, fakéregből tépett "kóc"- ból építik meg lakhelyüket ezekben az odúkban. Lódarazsak is előszeretettel költöznek be az odúkba. A darazsak által lakott odúk ellenőrzése nagy figyelmet, elővigyázatosságot igényel, mert a lódarázs a medvéhez hasonlóan nem "játék"!

A felsorolt élőhelyeken 8 eternit odút,10 boroshordó odút, 40 szalakóta odút, 12 vércseládát ellenőriztünk. Összesítve: a 40 szalakótaodúból 3 maradt üresen, 4 odúban költött a búbosbanka, kettőben szalakóta, 3 odúban füleskuvik, 1 odúban széncinege, 1 odúban csuszka, 21 odúban seregély fészkelt. 1 odút a mókus, 4 odút pedig a lódarazsak foglaltak el. 1 vércseládában volt 6 fiókás költés.

Kóka bel és külterületén kihelyezett fészekodúk értéke a mai árakon számolva: 1.864.000 Ft.
Az odúk ellenőrzésére kb. 40 órát fordítottunk! Az odúk takarítása, karbantartása, cseréje további 40-50 órát vesz igénybe évente.

Kertész László