Év rovara 2017
Szarvasbogár

2017 év rovara a nagy szarvasbogár

Az év rovara 2017-ben - internetes szavazás végeredményeként - a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) lett. Magyarországon a hegy- és dombvidékek tölgyeseiben potenciálisan mindenütt előfordul, és ahol legalább középkorú erdők vannak, valóban meg is található.

Tudományos neve és rendszertani besorolása

A nagy szarvasbogár tudományos neve Lucanus cervus (Linnaeus, 1758). Tudományos (latin) nevének első szava (a genusznév) "Lucaniában élőt" jelent, a második szó (a faji jelző) jelentése "szarvas". (Lucania nagyjából a dél-olaszországi Basilicata tartomány területét jelölte az i.e. 3-1. században. A Lucanus név az idősebb Plinius nagy művében, a Naturalis historia-ban olvasható először. A zoológiai nevezéktan számára érvényes genusznévként Giovanni Antonio Scopoli vezette be 1763-ban.)

Besorolása az állatok rendszerében a következő:
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda). Osztály: Rovarok (Insecta). Rend: Bogarak (Coleoptera). Alrend: Mindenevő-bogarak (Polyphaga). Családsorozat: Ganéjtúrószerűek (Scarabaeoidea). Család: Szarvasbogárfélék (Lucanidae). Genusz: Lucanus.

Rokonsági köre
A szarvasbogárfélék családjából eddig mintegy 1300 fajt ismerünk, melyek többsége a Föld trópusi területein honos, messze a legnagyobb számban Délkelet-Ázsiában; a mérsékelt övben a fajok száma kevesebb. Európában 14 faj fordul elő, Közép-Európában 7.

Magyarországon 6 faj él: a nagy szarvasbogáron kívül a kis szarvasbogár (Dorcus parallelipipedus), a tülkös szarvasbogár (Sinodendron cylindricum), a szőrös szarvasbogár (Aesalus scarabaeoides), a nagy fémesszarvasbogár (Platycerus caprea) és a kis fémesszarvasbogár (Platycerus caraboides). E fajok megjelenésükben erősen különböznek a nagy szarvasbogártól.

Külalakja
A nagy szarvasbogárra az ivari kétalakúság (szexuális dimorfizmus) jellemző: a hím és a nőstény megjelenése látványosan eltér egymástól.

 

Nagy szarvasbogár hímje

Nagy szarvasbogár hímje (forrás: ProVértes Alapítvány)


A hím testhossza a rágókkal együtt 30-80 mm, de ritkán ezt meghaladhatja; a nőstényé. Teste barnásfekete, de szárnyfedői és rágói fényes sötét vörösbarnák. A jól fejlett hím szarvasbogarat semmilyen más magyarországi bogárral nem lehet összetéveszteni, ugyanis agancsszerű rágója hatalmasra nőtt: a végén villás, a belső oldalán egy nagy és több apró fogat viselő, végtag eredetű szájszerv csaknem olyan hosszú, mint a fej és az előtor együttesen. Fejét hátul taréjszerűen kiemelkedő léc keretezi, emiatt a feje szélesebb még a szárnyfedőknél is. Homlokán is harántirányú léc húzódik. Csápja "térdes", vagyis első íze erősen megnyúlt, majdnem olyan hosszú, mint az összes többi íz együttvéve; az utolsó ízek aszimmetrikusan kiszélesedtek (lemezesek), így a csáp nyeles fésűre emlékeztet. Elülső lábszárai hosszúak, karcsúak, gyengén fogazottak. A kisebb hímek rágója és feje nem csak méretében, hanem arányaiban is kisebb, mint a nagyobbakon; minél kisebbek a hímek, annál inkább hasonlítanak a nőstényekhez.

 

NAgy szarvasbogár nösténye

Nagy szarvasbogár nősténye (fotó: Andrej Alena)


A nőstény teste 25-50 mm hosszú. Rágója sokkal kisebb, mint a hímé, egyáltalán nem nagyobbodott meg. Feje jóval keskenyebb az előtornál, lécek nem keretezik. Elülső lábszárai ásásra alkalmasak: rövidek, szélesek, és a külső szélükön 4-6 hegyes és széles fog sorakozik.

A lárva más lemezescsápú bogarak (pl. ganéjtúrók, cserebogarak, virágbogarak) lárvájához hasonlóan C-betű alakúan görbült pajor. Nagysága a bábozódás előtt nagyobb hüvelykujjnyi. Szelvényeinek hátlemezeit nem osztják barázdák harántredőkre (ez megkülönbözteti más lemezescsápú-családok pajorjaitól). Ciripelőkészüléke van, amely a középső csípő hátulsó oldalán lévő szemölcssorból és a hátulsó tompor elülső részén lévő recés dudorok sorából áll. A lárvák rövid (1 másodpercig tartó), 11 kHz frekvenciájú hangot adnak ki. Mivel hallószervet nem találni rajtuk, a hang valószínűleg a közegükben élő más rovarlárvák elriasztására szolgál, nem a fajon belüli kommunikációra.

Elterjedése
A nagy szarvasbogár Európában kelet-nyugati irányban előfordul Dél-Angliától az Urálig és a Kaukázusig, észak-déli irányban Dél-Svédországtól a Földközi-tengerig. Az európai országok közül soha nem is élt Izlandon, Norvégiában, Finnországban, Írországban és Máltán. Észtországból és Dániából kipusztult. Az Appennini-félszigetnek csak az északi felében fordul elő; hiányzik továbbá Korzikáról, Szardíniából, Szicíliából és a Baleári-szigetekről. Európán kívül megtalálható Törökországban, Izraelben, Szíriában, Libanonban, Iránban és Kazahsztánban is. Nyugat-Európa és Északkelet-Európa legtöbb államában erősen visszaszorult, ez az 1970 előtti és utáni előfordulási adatok összehasonlításával jól bizonyítható.

Magyarországon a hegy- és dombvidékek tölgyeseiben potenciálisan mindenütt előfordul, és ahol legalább középkorú erdők vannak, valóban meg is található. Elvétve a bükkösök zónájában is felbukkan. Az Alföldön a folyómenti keményfaligetekben helyenként gyakori, a Tiszántúl más részein azonban nagyon szórványos, hiszen ott az erdők nagyon megfogyatkoztak. Gyakorlatilag hiányzik a Duna-Tisza köze és a Nyírség homoki tölgyeseiben, de a Szatmár-Beregi-síkon már megtaláljuk.

Élőhelye
A nagy szarvasbogár a kontinentális Európában - Magyarországon is - erdőkben, illetve kötött talajú fáslegelőkön és fáspusztákon él, valamint parkokban és arborétumokban, amelyek a hajdani keményfaligetek (tölgy-kőris-szil ligeterdőkben) maradványait őrzik öreg kocsányos tölgyek formájában. Az erdőkben a ritkásabb, ligetes részeket és az erdőszéleket kedveli. Nagy-Britanniában nagyrészt településeken és azok környékén fordul elő (városi kertekben, városi parkokban és sövényekben).

Élettartama
Az imágók élettartama októbertől (amikor a bábból átalakulnak imágóvá) júliusig 10 hónap, de ennek nagy részét a föld alatt töltik; az aktív időszakuk a hímeknek csak 4-5 hét, hiszen a párosodás után elpusztulnak. Maradványaik (leginkább a rágójuk, a fejük és az előtoruk) a fák tövében több centiméter vastagságban halmozódhatnak fel az évek során. Ilyen "szarvasbogár-temetőkre" főleg nagy, idős tölgyfák alatt bukkanhatunk, különösen, ha a fák kevesen vannak és szétszórtan állnak (például fáslegelőkön vagy parkokban). A nőstények több nappal, néha néhány héttel is túlélik a hímeket. Ilyenkor azonban már a föld alatt tartózkodnak, ahol petét raknak, és legtöbbször nem is jönnek többé a felszínre, ezért nőstények maradványaira sokkal ritkábban bukkanhatunk.
A lárvák fejlődési ideje a kontinensen legalább 4, általában 5 év, de szűkös táplálékforrás esetén 6 évre is kitolódhat. Nagy-Britanniában és más, kevésbé fagyos telű országokban, illetve kisebb egyedek esetén 3 évre csökkenhet.

Ha tehát egy szarvasbogár élettartamát a peterakástól az imágó haláláig egy órának tekintenénk, a szabadban látható, aktív imágóra eső idő csupán 4-5 perc lenne.

Táplálkozása
Az imágók nem vesznek magukhoz szilárd táplálékot, csak a fák sérüléseiből kifolyó erjedt nedvet nyalogatják fel a szőrös alsó ajkukkal. A nőstények a rágójukkal maguk is előidéznek sérüléseket, a hímeknél ezt nem figyelték meg. Kifolyó fanedv hiányában túlérett gyümölcsök (leginkább a rajzásuk idején érő cseresznye) nedvével is beérik. Fogságban bármilyen cukros folyadékot elfogadnak, különösen, ha abban alkohol is van, de az alkohol kedvezőtlenül befolyásolja az aktivitásukat és a termékenységüket. Vörösboros palackcsapdák gyakran fogják a szarvasbogarakat is.

A pajorok tápláléka az elhalt, fehéren korhadó faanyag, mely lehet mélyen a földbe ágyazott fatörzs, de leginkább tuskók vagy eleven fák elhalt gyökere. Pajorokat találtak azonban már 1felszínen heverő törzsekben, kerítésoszlopokban, vasúti talpfákban, kéreg- és fűrészporhalmokban, sőt komposzthalmokban is. A szarvasbogarat a tölgyesekre jellemző fajnak tartják, de nála is megfigyelhető az a táplálékváltás, ami az orrszarvúbogárnál (Oryctes nasicornis): az előnyben részesített tölgyek mellett a szarvasbogarak kezdenek rátérni más fafajokra, például füzekre és gyümölcsfákra is. Nagy-Britanniában már több mint 60 fa- és cserjefajról mutatták ki (köztük nem őshonos dísz- és haszonfákról is), hogy táplálékot nyújthat a szarvasbogár lárváinak, és a felmért fáknak csak 10-20 százaléka volt tölgy. A tölgyek aránya azonban a kontinensen jóval több, mint 50 százalék.

Szaporodása, egyedfejlődése
A nőstény a párzás után 2 héttel 20-50 centiméter (legfeljebb 1 méter) mélyre beássa magát a földbe ott, ahol a lárvák fejlődéséhez alkalmas faanyagot talál. A táplálékforrás mellé kisebb csomókban (15-36) lerakja 50-100, nagyjából 3 milliméter átmérőjű petéjét. A rágóival felaprított, és a lebontáshoz szükséges gombákkal beoltott korhadékból minden egyes petének kis üreges labdát készít, melynek ürege pont akkora, hogy az érő pete, miközben vizet felvéve megduzzad, a végén pontosan kitöltse azt.

A petékből 3-5 hét múlva kelnek ki a pajorok. A lárvastádiumok száma 3 (Nagy-Britanniában azonban legtöbbször 5). A kikelő lárvák először elfogyasztják a pete körüli labdát, később térnek át az elhalt fára. (A cellulózt a szimbionta gombák segítségével bontják le, mint más fafogyasztó lárvák esetében is). A tuskók, elhalt gyökerek minősége (nedvességtartalma és gombafonalakkal való ellátottsága) igen fontos a lárvák fejlődési ideje és a kikelő imágók fejlettsége szempontjából.

Ellentétben a többi közép-európai szarvasbogárfajjal, a nagy szarvasbogár lárvája nem magában a fában bábozódik, hanem azt elhagyva a talajba vonul. Ekkortól nem táplálkozik többé. Ott 6 hét alatt tojás nagyságú bábkamrát (kokont) készít földből és korhadékból; a hímek természetesen sokkal nagyobbat, hiszen a bábállapotban maguk alatt, hátrafelé tartott rágójukat az átalakuláskor előre kell nyújtaniuk. A bábkamra 15-20 (kivételesen akár 50) centiméter mélyen található a földben, a tuskóktól 50-80 centiméterre; a nőstényeké mélyebben, mint a hímeké. A kamra légáteresztő falának vastagsága a 20 millimétert is eléri.
További egy hét alatt a pajor kiüríti a béltartalmát (mely továbbra is tartalmazza a szimbionta gombákat), és antibiotikus hatású váladékkal együtt sima "vakolattá" alakítja. Fontos, hogy a fal tényleg nagyon sima legyen, és az üregben ne maradjon semmilyen törmelék, mert a legkisebb egyenetlenség is az imágó torzulásához vezet a bábból való kikeléskor.

A bábozódás júliusban történik, fél óra alatt: a lárva bőre a hátán felhasad, és alatta már készen van az eleinte még szinte áttetszően fehér báb. A bábállapot nagyjából 6 hétig tart, közben a kültakaró egyre sötétebb lesz. A báb potroha valamelyest mozogni képes, így a báb időnként átfordul, hogy ne mindig ugyanazon az oldalán feküdjön. A bábból nyár végén kikelnek az imágók (nagyjából egy óra alatt). A frissen kikelt nőstény imágó órákon át sepregető mozdulatokat végez a potroha végéből, miközben folyadékcseppeket bocsát ki: a bábkamra felpuhított falából így veszi fel a lárva által ott elhelyezett gombákat speciális tárolószervébe, a mikangiumba.

Az új imágók kültakarója eleinte halvány és puha, majd egy hét alatt megsötétül. Az egész telet a bábkamrában töltik. Április-májusban rágójukkal feltörik az addigra már részben lebomlott bábkamrát, függőleges folyosón át felásnak közvetlenül a felszín alá, és ott várják a megfelelően meleg estét, amikor a felszínre bújhatnak. A hímek május közepe táján bukkannak elő, a nőstények május-június fordulóján.

Forrás: greenfo.hu