Fészekodúgyár Magyarországon

Az első Magyar fészekodúgyár

”A Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet északi szegélyén búvik meg a festői hangulatú Kárász Község. Ma a Mecsek Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság egyik erdészeti központja székel ott. A falu múltjában az erdőnek mindig is meghatározó szerepe volt, hol úgy, mint megélhetési forrásnak, hol pedig úgy, mint biztos menedéknek a portyázó török elől. Talán nem is véletlen, hogy éppen ott, ezen az erdőkkel és patakokkal körülvett, télen-nyáron madárdaltól hangos kis településén jött létre hazánk első, gépi erőre berendezkedett fészek- odúgyára. A kis ”gyár” alapítója Kühnel Márton volt: ő 1904-ben Herman Ottó és Csörgey Titusz* útmutatásai alapján kezdte gyártani madáretetőit és odúit megannyi típusban.

Kühnel Márton, a bajorországi Statfelsteinből áttelepült vízimolnárnak a fia a század elején került kapcsolatba Herman Ottóval. A nagy magyar polihisztor* akkor az általa alapított Madártani Központnak a vezetője volt. A találkozásból barátság, a barátságból munkakapcsolat alakult ki. Herman Ottó többször járt Kárászon, s az ő alapos megfigyeléseinek és a gyakorlati tanácsinak a segítségével közösen alakították ki a különböző méretű odúkat cinkék, csuszkák, légykapók, harkályok és sok más madárcsoport számára. Több tucat kisérleti odú után jutottak el azokhoz a típusokhoz, amelyeket már gyártani is érdemes volt. A néhány munkással dolgozó kis üzem hamarosan az egész országot ellátta madárodúval, sőt megérkeztek az első külföldi megrendelések is.

A madártani központ biztatására Kühnel Márton a maga odúival és etetőivel részt vett a milánói és a barcelóniai világkiállításon. Szorgos munkája ott megérdemelt sikert aratott, mindkét helyről aranyéremmel tért haza. Sikerei Európaszerte híressé tették, s ez feléje fodította a filmesek figyelmét is. A harmincas években a Magyar Filmiroda filmet készített a madarak életéről és védelméről. A forgatást Kühnel Márton közreműködésével Kárászon végezték. (Mayer Péter egykori kárászi tanító szerint a filmiroda és Kühnel között pénzügyi nézeteltérések támadtak. A filmesek ugyan is a forgalmazáshoz 5000 pengőt kértek Kühneltől, de ő ezt megtagadta). Kühnel Márton a film egy tekercsét elküldte régi sikereinek színhelyére, Olaszországba, s az ott nagy közönség- és sajtósikert aratott, Magyarországon azonban még nem mutatták be. Ezért Kühnel az őt méltató olasz lapokból egy-egy példányt elküldött az akkori vallás- és Közoktatásügyi miniszternek. Alig telt el egy hét, s a film már pergett Budapest, majd a vidék mozijaiban is.

A világégés éveiben az odúk nemigen találtak piacra. Csak 1947-ben indult meg ismét a gyártás, persze a háború előttinél kisebb teljesítménnyel. A legnagyobb vásárló ekkor a Madártani Intézet lett, csakhogy pénzügyi forrásai igen szerények voltak. Az államosítás után az üzemben az erdőgazdaság kárászi erdészete folytatta egy ideig az etetők és odúk gyártását. Kühnel Márton 1961. március 23-án húnyt el csendben falujában. Haláláról sem a madarászok, sem az egykori üzletfelek nem vettek tudomást. A falu azonban nem volt hálátlan. Kárász lakossága a tanácselnök vezetésével szinte egy emberként kísérte utólsó útjára érdemes fiát. Emberséges magatartásáról, természetszeretetéről a falu öregjei ma is tisztelettel szólnak. Kühnel madárodúgyártó gépe még ma is működőképes állapotban van. Talán az erdészet illetékesei egyszer fölébresztik Csipkerózsika-álmából, s az öreg masina újra a természet szolgálatába áll.”
(Fazekas Imre 1989)


2002-ben Orfűn nyaraltunk a családdal és ekkor elhatároztam, hogy egy napot rászánok és felkeresem a kb. 100 km-re lévő Kárász községet. Reménykedtem, hogy a fentebb említett odúgyártó gépet sikerül megtalálnom, de sajnos nem jártam eredménnyel. Fazekas Imre cikke 1989-ben jelent meg az akkori Élet és Tudomány c. újságban. Azóta volt a rendszerváltoztatás és eltelt 13 esztendő, az erdőgazdaság is átalakult. Senki nem tudott számomra érdemleges információval szolgálni a gép hollétével kapcsolatban. Kühnel Márton hozzátartozói már nem élnek a faluban. A helyi temetőt viszont felkerestem Belovai András barátommal és fiával. Rövid keresgélés után ráakadtunk a Kühnel család síremlékére, megrendülve álltam előtte és magamban elmondtam egy imát a számomra példakép lelki üdvéért.
(Kertész László)


(A *-gal jelölt részekről bővebben a kislexikon menüpontban olvashat)


< vissza az előző oldalra