Kertünk madarai

Feketerigó (Turdus merula)

25 cm, a hím tollazata tiszta fekete, csőre és szemgyűrűje élénk narancssárga. A tojó hátoldala egyszínű sötétbarna, alul világosabb barna, sötétebb sávozással. Csőre barna, torka fehéres. A fiatalok tollazata rozsdásbarna, sűrű barna mintázattal. A fiatal hím barnásfekete, csőre barna. A nem túl ritkán előforduló, részlegesen albínó hímeken néhány tiszta fehér toll látható. A földön keresgéli táplálékát, de ősszel rájár az érett szederre, feketebodzára is. Megriasztva hangosan csetteg, hosszan ismételt figyelmeztető hangja közismert. Éneke nem olyan változatos mint az énekes rigóé, de dallamos és fuvolahangú, dallamtalan hangokkal fejezi be.

Hazánkban a sík, domb- és hegyvidéken egyaránt gyakori faj. Nagyobb városokban is megtelepszik. Elsősorban lomberdők, erdőszélek, bokrosok költő madara, de megtalálhatjuk fészkét tiszta és elegyes állományú fenyvesben, nádasban, nagyüzemi gyümölcsösben és az ember közvetlen környezetében is. Magyarországon a feketerigó urbanizálódása közvetlenül az 1900-as évek után indult meg. Az azóta eltelt időszak alatt gyakori fészkelője lett a városszéli kerteknek, de a város szívében lévő parkoknak tereknek is. Újabban a falusi kertekben is megjelent ahol számára alkalmas élőhelyet talált.

Az erdei élőhelyeken április elején kezdi a költést. A szárazabb nyár közepi periódust kivéve kétszer költ. A városi élőhelyeken március végén kezdi a költést és három fészekaljat is felnevelhet. Az utólsó költés augusztusra tolódhat. A hímek februárban foglalják el a költőhelyet és annak határát erőteljes, messzehangzó énekkel védelmezik. A párok által védett revír nem csak a fiókák fölneveléséhez szükséges táplálék megszerzését teszi lehetővé, hanem csökkenti a fajtársak közötti összetűzések lehetőségét, valamint a különböző ragadozók által okozott fészekaljpusztítást is. Ágvillába, bokorra, tüskés cserjére, szederindák közé építi a fészkét. A városi élőhelyeken gyakran fészkel házfalak repedésében, vagy az ereszcsatornák hajlatában is.

A tojó 2-3 nap alatt építi meg vékony gallyakból, füszálakból álló, sárral összetapasztott fészkét. Ritkán a fű és az avar között a földön költ, ilyenkor a fészek belsejét avarlevelekkel béleli. A tojások száma 4-5, ritkán 6. Az utólsó tojás lerakása után kezdődik a kotlás és 14 napig tart. A fiókák 12-13 napos korukban hagyják el a fészket, ekkor azonban még nemtudnak repülni. A szülők (főleg a hím) még 2-3 hétig etetik őket. A tojó eközben elkezdheti az új fészekalj tojásainak lerakását. A második költés fészkét általában új helyre építi. Egy cseres-tölgyesben öt éven keresztül végzett vizsgálatok szerint a fiókanevelés időszakában főként hernyókat, farontó lepkéket, bogarakat és gilisztákat zsákmányoltak. Összesen 140 zsákmányfaj került elő a táplálékmintákból (TÖRÖK 1981, 1982, 1985). Ősszel a rovartáplálék mellett megnő a magvak és a bogyós termések (bodza, galagonya, vadrózsa) aránya. Sokszor megfigyelhetjük, amint gyors csőrvágásokkal avarleveleket forgat. Egyik fő táplálékát, a gilisztát hallása segítségével fedezi fel.

A városokban fészkelők egy része helyben marad és a telet nálunk tölti. Az erdőben fészkelők szeptemberben kezdik a vonulást. Éjszaka vonul. Gyűrűzési adatok alapján a Földközi-tenger nagy szigetein (Szardínia, Korzika, Szicília, Mallorca) és Olaszországban töltik a telet. Néhány visszafogás Franciaországból, Tunéziából és az észak-afrikai partokról is van. Hazai vonatkozásban nem ismertek egyedszámát drasztikusan csökkentő tényezők. Az európai fekete rigók közül elsősorban a magyarországiak telelnek Olaszországban, ezért az ottani intenzív énekesmadár-vadászat (étkezési célú csapdázás) befolyásolhatja az itthoni állományt. Az áttelelő példányokat almával, konyhai hulladékkal etethetjük. Védett madár, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.

Balkáni gerle (Streptopelia decaocto)

27 cm. A vadgerlétől egyszínű, sárgásbarna hátoldala és a nyak hátulján húzódó rövid fekete gallérja különbözteti meg. Farka alsó oldala csaknem a faroktőig fehér. Kézevezői feketék, szeme piros. A házi madárként tartott kacagógerle, Streptopelia risoria, meglehetősen hasonló, de tollazata kissé világosabb és kézevezői sem feketék. Hangja vihogó kacagással kevert egyhangú búgás. Az utóbbi hetven évben szinte egész Európát benépesítette. Magyarországon Tiszaugon már 1926-ban és 1927-ben is rendszeresen észlelték. Délkelet felől terjeszkedett legyezőszerűen,és az 1950-es években már a hegyvidéki lakott területeket is meghódította. Napjainkban általánosan elterjedt, a zárt erdők kivételével mindenütt megtalálható.

Főleg kulturterületeken költ, az utóbbi időben terjeszkedni kezd erdőszélekre vagy a folyó-menti ligetekbe, erdősávokba. Évente négy-öt fészekaljat is nevel február és november között. A tojó a hím által mutatott fészekhelyek egyikén laza fészket épít fákra, épületre. Előnyben részesíti a régi udvarokat, cseréptetős házakat. Fészekalja két tojásból áll, a kotlási idő 13-14 nap. Mindkét szülő kotlik (a hím kb. 10-16 óra között) és mindketten részt vesznek a fiókák nevelésében is. A fészket a fiókák 16-19 napos korukban hagyják el. A szülők kb. 26 napos korukig gondoskodnak róluk. Főleg szántóföldön termesztett növények magvaival-kukorica, napraforgó, búza stb.- és gyommagvakkal táplálkozik. Ahol a kukoricát tárolják, ezres tömegben lepik meg. Felszednek kisebb csigákat is. Gyomortartalmukban 18 csigafajt találtak, amelyeket valószínűleg magvak fogyasztása közben kapkodtak fel.

Gyakorisága miatt országos állományát pontosan nem ismerjük, de bizonyosan több száz ezerre tehető. Hazánkban állandó madár. Télen magtárak, sertésólak, gazdasági udvarok környékén több százas csapatokba verődik. A költési időszak után a táplálékszerzéstől függően kisebb távolságokra elkóborol, de éjszakázó helyeire visszatér. Nem védett madár. Természetes ellensége a városi parkokban a csóka, a falvak környékén pedig a szarka, dolmányos varjú és a héja. Silány fészkéből a viharok sokat megsemmisítenek. Augusztus 15-től február 15-ig vadászható. Külföldi vadászok (főleg olaszok) augusztusban a napraforgó érésekor több ezer példányt ejtenek el. Számuk az utóbbi években kissé csökkent.

Szürke légykapó (Muscicapa striata)

14 cm. Egyenes testtartással üldögél az ágak hegyén. Hátoldala szürkésbarna, fejteteje sötéten pontozott. Fehéres mellén vékony, hosszanti sávozás. Szárnyát és farkát gyakran meglebbenti. Leshelyéről gyors libbenéssel vág a repülő rovarokra, majd visszaszáll pihenőhelyére. Hangja vékony, kissé érdes ”szi-szi”. Éneke gyorsan hangzó, magas ”szip-szip-szii-szitti-sziszi”. Magyarországon a sík- és dombvidéken általánosan elterjedt, de sehol sem gyakori. Ritkás, öregebb állományú erdőkben, hullámtereken- különösen ahol csonkolt füzek is vannak-, parkokban, kertekben, szőlőhegyeken, temetőkben telepszik meg. Az erdőkben többnyire a tisztások, nyiladékok környékét választja. Rendszeresen látható a Balatonparti üdülők kertjében. Nem kerüli az ember közelségét, városokban, falvakban is fészkel, ilyen helyeken nagyon bizalmasan viselkedik. Azon kevés madárfajok közé tartozik, amelyik az alföldi nemesnyár-ültetvényekben is megtelepszik.

Évente egy, ritkábban két alkalommal költ, először májusban. A hímek többnyire néhány nappal a tojók előtt érkeznek, de előfordul, hogy a pár egyszerre jelenik meg a költőhelyen. Ha tojó érkezik a revírbe*, a hím hangosan énekelve és fáról fára szállva mutatja a fészekhelyeket. Minden egyes kiválasztott helyre leszáll és halkan énekelve hívja a tojót, amely végül kiválasztja a számára megfelelőt. A hím a fészeképítés után már alig vagy egyáltalán nem énekel. A fészek elhelyezése rendkívül változó. A földtől mért magassága hazánkban többnyire 2-6 m, de külföldi adatok szerint akár 22 méter is lehet. Gyakran költ épületek alkalmas zugaiban, zsalugáterek mögött, présházak gerendáin, fali üregekben vagy a füstifecske elhagyott fészkében. Ritkán elfoglalja az eresz alá helyezett félig nyitott C típusú odút is. A fészket a tojó többnyire maga készíti, az építéssel 4-6 nap alatt készül el. A fészek anyaga növényi szálak, finom gyökerek, faháncs és kéregdarabkák, pamutszálak, tollak, moha, amely esetenként hiányozhat. Mindezekhez pókhálószövedéket kever. A csészét szőrszálakkal, gyapjúval béleli. A meglehetősen laza szerkezetű alkotmány többnyire félig vagy teljesen szabadon helyezkedik el. A fészekalj 3-5, ritkán 6 tojásból áll. A fiókák 11-13 nap alatt kelnek ki. A fiatalok 12-14 napos korukban hagyják el a fészket.

Elsősorban repülő rovarokat, főleg nagyobb testű kétszárnyúakat, szúnyogokat, darazsakat, apró bogarakat zsákmányol, de a tavaszi érkezést követően és az őszi vonulás idején- különösen hűvös reggeleken, gyakran a földön ugrálva is vadászik, vagy a fák törzséről és ágairól szed le rovarokat. Esős, hűvös napokon, de néha táplálékban gazdag, meleg időjárás mellett is hord a fiókáinak bogyókat, gyümölcsöt (pl. fekete bodza, veresgyűrű som, madárcseresznye, zselnicemeggy, fagyal, földiszeder) (GLUTZ és BAUER 1993). Az őszi vonulás idején szintén fogyaszt bogyótáplálékot.

Hazai állománya SCHMIDT E. megfigyelései szerint az utóbbi évtizedekben megfogyott. Sok helyen eltűnt azokból a városi parkokból, temetőkből is, ahol korábban rendszeresen fészkelt. Többnyire április második felében érkezik, az őszi vonulás augusztus elején indul. Kedvező időjárás esetén az utólsó példányok csak október elején tűnnek el. Telelőterülete Afrikában, a Szaharától délre található. Hazánkon észak-északkelet felől érkező példányok is átvonulnak. Európában az úgynevezett csökkenő számú fajok kategóriájába tartozik. A folyóink hullámterében az öreg erdők kitermelése csökkenti élőhelyeit. Mesterséges fészekodú segítségével (C típus) városi kertekben, szőlőhegyeken álló házak, présházak ereszei alatt is megtelepíthető. Elfogadja a füsti fecske részére kihelyezett műfészket is. Kókai fészkelőállománya pontosan nem ismert, néhány párra tehető. Védett madár, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Nagy fakopáncs (Dendrocopos major)

23 cm, tollazata fekete-fehéren tarkázott. Nagy válfoltja fehér, sapkája fekete. Fehér arcoldalán összefüggő fekete sáv nyúlik a tarkóig. Hasoldala fehér, az alsó farkfedők élénkpirosak. A hím tarkóján élénk piros folt. A tojó fején nincs piros szín, a fiatalok egész fejteteje piros. A földön ritkán látható, de rájár a mesterséges madáretetőkre. Hangja hangos, éles ”tcsikk” vagy ”tükk”. Kúszás közben sokszor minden szökkenéskor hallatja. Sokkal gyakrabban szól, mint a hasonló hangú kis fakopáncs. Tavasszal a hím és tojó egyaránt dobol a visszhangzó száraz ágakon. Hegy-és síkvidékeink erdei élőhelyein költ, de gyümölcsösökben, nagyobb erdei parkokban, város-és faluszéli kertekben is előfordul. Nem kötődik erdőtípushoz, de előnyben részesíti a fenyővel elegyes élőhelyeket.

Odúját különböző fafajokba készíti. Élő és korhadt, kiszáradt fákban egyaránt megtalálhatók fészekodúi. Évente egyszer költ, esetenként pótköltése is lehetséges. Nászidőszakban a hím jellegzetesen dobol a száraz ágakon és ágcsonkokon. Újabban többen megfigyelték, hogy fém villanyoszlopon is dobolt 1-1 példány. A revír területén több dobolóhelye is van, időnként a tojó is dobol. Revírjén belül több odút készít. A tojóval együtt választja ki a fészkelésre legalkalmasabbat. Többnyire minden évben új odút váj vagy egy korábban megkezdettet fejez be. Az odú a földtől mért magassága rendszerint 1-3 méter, de 12 méter magasan is előfordul. Mélysége 20-25 cm, alja felé jellegzetesen kiöblösödik. Bejárata 45-49 mm átmérőjű. Ritkán elfoglalja a mesterséges fészekodút is, amelynek a nyílását számára megfelelő méretűre tágítja.

Komoly fészekkonkurense lehet a seregély, amely alkalmanként még a fiókás fészkét is kifosztja, a fiókákat kidobálja vagy egyszerűen ráépíti saját fészkét, igy azok az odúban pusztulnak el. A tojó 6 tojását az odú alján levő faforgácsra rakja, naponta 1-et tojik. A kotlás a fészekalj teljessé válásakor vagy 1-2 nappal előtte kezdődik meg és 14-16 napig tart. A fiókák kb. 20 napos korukban válnak röpképessé. Kirepülés után- többnyire június közepén, még két-három hétig, sokszor hoszabb ideig is együtt marad a család.

Fatörzseken, vastagabb ágakon, ritkábban vékony gallyakon vagy a talajon keresi táplálékát. Ha sok a hernyó, rendszeresen látható a vékony ágakon, ahonnan a leveleken lévő hernyókat eléri. Az őszi-téli-kora tavaszi időszakban gyakran táplálkozik a kéreg alól, vagy vés a farészben mélyebbre az ott élő farontó rovarok után. Ez a viselkedési forma közvetetten azt is elősegíti, hogy a paraziták (pl. fürkészek) könnyebben tudják megtámadni a farontó rovarokat, mivel a lehántott vagy elvékonyított kéreg védőhatása kisebb. A téli időszakban gyakran fogyaszt csonthéjas gyümölcsöt, makkot, fenyőmagot és egyéb terméseket. Rájár a téli etetőkre is és szívesen eszi a napraforgómagot.

A költési időszakban inkább a fatörzs vagy az ágak felületén élő rovarokat, bogarakat fogyasztja. 6305 táplálékállat alapján ilyenkor főleg levéltetvekkel, lomfogyasztó hernyókkal, lószúnyogokkal, kaszáspókokkal és különböző hártyásszárnyúakkal eteti fiókáit. A kemény növényi részeket (pl. makk, dió, mogyoró, fenyőtoboz) vagy az erősen kitinizált állatokat (pl. szarvasbogár) ágvillába, kéregrepedésbe szorítva töri fel. A táplálkozóhely alatt felhalmozódó maradványok árulják el ezeket a helyeket (harkály-műhely).

Országos állománya pontosan nem ismert. A balkáni fakopáncs hazai megtelepedése után (a 30-as, 40-es években) egyedszáma csökkent az urbanizált* élőhelyeken. Télen nem vonul el, de kóborol, viszont soha nem megy messze előző évi költőhelyétől. Gyakran alkot a cinegékkel, fakuszokkal, csuszkákkal vegyes csapatokat. Magyarországi állománya stabil. A nagyüzemi erdőgazdálkodás valamennyi harkályfaj életterét szűkíti, fészkelési lehetőségét csökkenti. Téli időszakban főtt szalonnával (sótlan!), faggyúval, napraforgóval, az ágakra függesztett kukoricacsővel etethető. Védett madár, természetvédelmi értéke 25 000 Ft

Ökörszem (Trolodytes troglodytes)

Egész Európában, Közép- és Kelet-Ázsiában, Északnyugat-Afrikában és Észak-Amerikában költ. Földrészünkről csupán Skandinávia északi részéről hiányzik. Dús aljnövényzetű erdőkben, fákkal, bokrokkal szegélyezett folyók, patakok és vímosások környékén költ. Megtelepszik a nagyobb parkokban is. Hegyvidéken inkább az árnyékos, szakadékos és vízmosásokkal szabdalt erdőkben fészkel, főleg ott, ahol a közelben víz is folyik. Április és július között két költése van. Többnyire partoldalakból alácsüngő gyökérzet közé, ritkábban sűrű bokorban, rőzsecsomóban, folyondár vagy fák sűrű oldalsarjai között építi fészkét. Kissé ovális, néha gömb alakú zárt fészek külső vázát száraz levelekkel, ritkábban páfrány és egyéb növényi részekből a hím építi, belsejét finoman mohával, ritkábban szőrrel és tollal a tojó béleli.

Némely fészeknél a bejárónyílás alatt keresztben, vékony ágacskákból "kapaszkodót" építenek, hogy a fiókákat etető madár könnyebben megkapaszkodhasson. A fészek általában alacsonyan épül. Egy-egy alkalmas árokszakaszon a hím 2-3 fészek kezdeményt épít, a tojó ezek közül választja ki a számára megfelelőt, majd naponként rakja le 6-7 tojásból álló fészekalját. Már a tojásrakás előtt és az alatt is a fészekben éjszakázik. A kotlási idő 14-16 nap, a tojó egyedül üli a tojásokat, a hím csak néha eteti. A fiókák 15-19 napig maradnak a fészekben. Mindkét szülő etet.

Apróbb rovarok, szúnyogok, és lepkehernyók, rovarpeték, lárvák és pókok képezik táplálékát. Ezeket egér módjára, gyorsan bujkálva keresi a legsűrűbb helyeken, gyökerek, indák, farakások és rőzsecsomók között. Télen apróbb magvakat is fogyaszt. A hazai állomány télen kóborol. Az ősz beálltával megjelenik olyan helyeken is ahol egyáltalán nem költ. Ilyenkor találkozhatunk vele lakott területeken, kertekben, szőlőkben és nádasokban. Jelenlétét jellegzetes, cserregő hangja árulja el, de napos téli időben a hímek időnként énekelnek is.

Télen északról érkezők is előfordulnak nálunk. Ezt bizonyítja egy Svédországban gyűrűzött példány, amelyik Pilismaróton került kézre. Európai állománya nem veszélyeztetett. Az időszakos hazai állományingadozást a számukra kedvezőtlen időjárás idézheti elő. Néha fészekalját megdézsmálja a menyét, a hermelin, és a szajkó. A kertekben telelő példányoknak a földön futó sűrű örökzöldek telepítésével, rőzserakások kialakításával segíthetünk. Védett madár, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.

 

A *-gal jelölt kifejezésekről bővebben a kislexikon menüpontban olvashat.