Kertünk madarai

Tengelic (Carduelis carduelis)

12 cm. A hím és a tojó hasonló. Feje kárminpiros, fekete és fehér színekkel mintázott. Fekete szárnyán széles aranysárga szalag húzódik. Háta fahéjbarna, farcsíkja fehéres. A fiatalok feje és hátoldala sárgásszürke, barnás mintázattal. Röpte hullámos és csapongó. A költési időt kivéve csapatosan jár. Hazánk sík és dombvidékein általánosan elterjedt faj. A zárt erdőket kerüli. Fészkét inkább parkokban, útszéli fasorokban, gyümölcsösökben, kertekben építi. Kultúrakövető faj, előszeretettel telepszik meg városok, falvak útszéli fáin. Hívóhangja ”tig-lic, tig-lic”. Éneke dallamos, lágyan hangzó csicsergés.

Május elejétől július végéig általában kétszer költ, de előfordul harmadszori fészkelése is. Ilyenkor a fiókák etetése augusztus elejéig is elhúzódhat. Finom növényi szálakból, rostokból, állati szőrökből épített fészkét legtöbbször a nyárfa termésével béleli. A 7-8 cm átmérőjű és 5-7 cm mély fészket a tojó készíti. A fészkek elhelyezési magassága rendkívül változó. 2-3 métertől a 10-12 méterig terjedhet. Előszeretettel választják a fészek építéséhez az akácfát, különösen a gömbakácot és a vadgesztenyét. A tojó a fészket sohasem a korona belsejébe, hanem mindig az ágvégek közelében levő villákra építi. A teljes fészekalj legtöbbször 5, ritkábban 4 tojásból áll, amelyet a tojó egymást követő napokon rak le és csak a teljes fészekaljon kezd kotlani. A hím nem vesz részt a költésben, de a kotló tojót eteti. A fiókák a 12-13. napon kelnek ki és 14-15 napos korukban hagyják el a fészket.

Magevő madár. Finom felépítésű csőre az apró magvak összegyűjtésére és fogyasztására is alkalmas, ezért is láthatók csapatai gyakran disznóparéjon, ürmön, bogáncson. RÉKÁSI J. téli időszakban gyalogakác, gyermekláncfű és bogáncs magvainak maradványait találta begyében. A költési időszakban bogarakkal és hernyókkal is eteti fiókáit, de a táplálék zömét ilyenkor is a magvak alkotják. A gyűrűzési adatok szerint a Magyarországon fészkelők egy része télen a Balkán-félszigetre húzódik. Főleg Horvátországban, Jugoszláviában és Görögországban telelnek. Az állomány kisebb része vonul csak Olaszországba. Ugyanakkor hozzánk a tőlünk északra levő területekről, Lengyelországból, Csehországból, Szlovákiából és Németország keleti feléből érkeznek kisebb-nagyobb telelő csapatok. Sem európai, sem hazai állománya nem veszélyeztetett. A még röpképtelen fiókák közül, különösen a kertekben sokat elpusztítanak a házimacskák. Az őszi és főleg téli nagy csapatos kóborlások idején számos példány áldozatul esik a közúti közlekedésnek. Védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.

Csicsörke (Serinus serinus)

11cm, kistermetű, sárgás tollazatú, sötéten sávozott madár. Rövid csőre tömzsi, farcsíkja élénksárga. A hím homloka, szemöldöksávja, torka és begye zöldessárga. A tojó sűrűbben sávozott, alul szürkésebb, felül barnásabb. Rövidebb csőre, sötét színű farka, melyen nincs sárga folt és sűrűbben sávozott alsó oldala különbözteti meg a csíz tojójától. A fiatalok sűrűn sávozottak, farcsíkjuk nem sárga. Röpte gyors és hullámos. Nászrepüléskor merőlegesen száll felfelé és körözve ereszkedik le. Röptében csicsergő hívó hangon szól, éneke gyors csicserékelés, mintha apró üvegdarabokat csörgetnének.

Elsősorban a települések lakója, ahol főleg kertekben, parkokban, temetőkben és utcai fasorokban fészkel. Különösen olyan helyeket részesíti előnyben, ahol néhány örökzöld növény is található. A településekkel határos gyümölcsösökben, szőlőkben, erdőszéleken ugyancsak megtaláljuk. Zárt erdőkben nem fészkel. A hímek április elején már intenzíven énekelnek, néha denevérszerűen széttartott szárnyakkal nászrepülnek. Fészkelése április 20. körül kezdődik. Első fészekalja általában május elejére válik teljessé. Második költésére vonatkozó ismereteink hiányosak. Költését júniusban is több esetben megfigyelték. Egészen kései költések is előfordulhatnak. 1989. július 31-én észlelték költését Karancslapujtőn (ROZGONYI 1991), 1980. szeptember 1-jén Miskolcon eleséget ”kolduló” fiókát figyeltek meg. 1988. szeptember 11-én Mesteriben (Vas megye) még fészekben lévő fiókákat etető öregeket láttak.

Kicsiny, csészeszerű fészkét vékony gyökerekből és más növényi anyagokból, többnyire ágvillába, ágcsomóba építi. Belsejét tollakkal vagy nyárfapehellyel puhára béleli. A fészket a tojó egyedül készíti. A hím mindenhová elkiséri, s amíg a tojó fészekanyagot gyűjt, addig vagy a közelben énekel, vagy dürgő pózban szárnyait leengedve, ide-oda forogva, énekelve ”táncolva” követi párját. Minden költés alkalmával új fészket épít. A fészkek talajtól mért távolsága 1-10 méter között mozog. Tojásainak száma 4-5. Csak a tojó kotlik, az utólsó tojás lerakásától kezdődően. A hím a költés ideje alatt eteti a tojót és többnyire a fészek közelében énekel. A fiókák 13-15 nap múltán kelnek ki és 13-15 napig tartózkodnak a fészekben. Mindkét szülő etet még a fiókák kirepülése után is. Egyes megfigyelések szerint (KASZA 1986) ezután a tojó újabb költésbe kezd, a fiatalokkal a hím marad együtt. Túlnyomórészt apró magvakkal táplálkozik, melyeket kórókról, kerti veteményekről, gyomnövényekről, illetve a földről szed össze. Előszeretettel fogyasztja a kék nefelejcs, a pásztortáska, a kerti és a mezei sóska, a nagy útifű és a tyúkhúr termését. Rendszeresen eszi a fekete üröm, parlagfű magvait is. Költésidőben és az őszi időszakban főleg a gazosokat látogatja és a tömegesen előforduló növényfajok (disznóparéj, katángkóró stb.) termését eszi.

Hazánkban általánosan elterjedt madárfaj. Tavasszal általában március végén érkezik vissza. Ősszel kisebb-nagyobb csapatokban, sokszor más magevőkkel (tengelic, kenderike) társulva kóborol. Általában október második felében vonul el. Enyhe teleken szórványos áttelelők előfordulnak. A gyűrűzések szerint területhű, azaz többnyire régi költőterületére tér vissza a következő években is. Magyarországon gyűrűzött példányai Máltán, Horvátországban, Görögországban és Lengyelországban kerültek kézre. A telet a Földközi-tenger mellékén tölti. Hazai állománya stabil. Fészkelését a kedvezőtlen időjárás gyakran károsítja. Lakott területek közelében a kóbor macskák is tönkreteszik fészkét. Esetenként járművek is pusztulását okozzák. Védett madár, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.

Füstifecske (Hirundo rustica)

19 cm, hosszú, karcsú farka mélyen villás. Felső oldala sötét, fémesen csillogó kék, homloka és torka gesztenyevörös. Begye sötétkék, testalja sárgásfehér. A fiatalok színezete tompább, villás farktollaik rövidebbek. Röpte könnyed, nyilalló. A költési időt kivéve csapatosan jár. A füsti fecske a nap nagy részét a levegőben tölti. Kiváló repülésében bízva, bátran vág a nagyobb ragadozó madarakra, vagy a mezőn kóborló macskára. Néha egész csapat gyűlik össze, és hangos csiviteléssel röpködik körül a betolakodót. Riasztó hangja magas ”csvi-vit”, éneke finom, lágy csicsergés.

Eredeti fészkelőhelyét, amely barlangokban és sziklapárkányokon volt, napjainkra teljesen felcserélte az emberi építményeken (istállókban, házereszeken, sertésólakban, hidakon) való fészkelésre. Jellegzetes negyedgömb alakú, a molnár fecskétől lényegesen nyitottabb fészkét gyakran építi (szarvasmarha, ló, sertés, csirke) istállóba, ólba. Nagyobb tavak, nádas, mocsaras területek körzetében, valamint a nagyszámú háziállatot tartó településeken gyakoribb és sűrűbb fészkelésére számíthatunk. Különösen kedveli a zárt, nem huzatos helyeket, ahol állandó, meleg hőmérséklet van. (BANK 1990), (FARAGÓ 1983) 201 fészek helyét megvizsgálva azt találta, hogy a fészkek 62%-a istállóban, 15% használaton kívüli istállóban, 14% egyéb állattartó helységben és 9% más épületrészben volt.

A füsti fecskék első csoportjai március végén-április elején térnek vissza, de érkezésük egészen június elejéig is elhúzódhat. A második, ritkán harmadik fészekaljat etető párok augusztus végéig-szeptember közepéig is a fészkelőterületen maradnak. Napjainkra főként magányos fészkelés jellemző, de azon településeken, ahol intenzív állattartás és megfelelő méretű istálló van, ott több páros (10-15 pár), telepeik is lehetnek. A sárból és növényi szálakból álló fészket a hím és tojó együtt építi és azt több éven keresztül is használhatják. Fészekalja 4-6 tojásból áll, a fiókák 14-16 nap alatt kelnek ki és 18-23 nap múlva hagyják el a fészket. Az első és a második költés között átlagosan 17 nap telik el. A második fészekalj kisebb méretű és annak etetésében olykor az első fészekalj már röpképes fiókái is résztvesznek.

E fecskefajnál a részletes vizsgálatok kimutatták, (MOLLER 1994) hogy szoros összefüggés van a hímek farkának hosszúsága és a parazitákkal szembeni ellenálló képesség között és feltehetően ezért a tojók a hoszabb faroktollú hímeket részesítik előnyben. A kistermetű levéltetvektől a több centiméteres lepkéig bezárólag szinte valamennyi repülő rovart elfogyasztja. Gyakran látni, amint a legelő állatok közvetlen közelében táplálkoznak. Településeken főként a peremterületeken való fészkelése kapcsolatban áll az állattartás miatti nagyobb rovarsűrűséggel. Az etetési időszakban több napig tartó hideg időjárás a fiókák és az öreg madarak pusztulását is okozhatja (2008). A magyar állománya 150-200 ezer párra tehető. Különösen jelentős állományai vannak a hagyományos állattartású alföldi településeken (KERTÉSZ L.1989). Állományingadozása hátterében az afrikai telelőterületeken bekövetkező szárazságoknak is szerepe van.

Augusztus végére, szeptember elejére befejeződő költési időszak után a fecskék több ezres csapatokban gyülekeznek és éjszakáznak a tavak nádasaiban. A magyar állomány jelentős része Dél-Afrikába vonul, mind az Olaszországon, mind a Földközi -tenger keleti részén keresztülvezető vonulási útvonalon, melyet számos Magyarországon gyűrűzött fecske adata igazol. Eddig  Izraelből, Máltáról, Csádból, Nigériából, Zaire-ből, Kenyából, Botswanából, Lesothóból és a Dél-Afrikai Köztársaságból Jeleztek vissza magyar gyűrűs példányokat. LOKCSÁNSZKY(1929) istállóban való sikeres átteleléséről számol be.

Egész Európában csökken a fészkelő párok száma. Napjainkban az emberi építményeken fészkelők védelmében nagy szerepe van a tulajdonosoknak. ”Fészek-pelenkák” felhelyezésével kivédhető az ürülék okozta szennyezés, amelyet sok tulajdonos a madarak elzavarásával próbál megoldani. Április-június hónapokban sárgyűjtő helyek létesítésével, műfészkek kihelyezésével segíthetjük megtelepedésüket. Szívesen elfoglalja a gipszből készített mesterséges fészkeket is. Kókán 1987-ben végzett állományfelmérés során (KERTÉSZ L.1989) 110 lakott fészket talált. Védett madár, természetvédelmi értéke 50 000 Ft

Molnárfecske (Delichon urbica)

13 cm, feje, háta, szárnya és farka kékesfekete, farcsíkja tiszta fehér. Egész alsó oldala fehér. Rövid farka villás. Apró lábát és lábujjait finom pehelytollak borítják. Viselkedése hasonló a füsti fecskééhez, de még inkább társas, gyakran telepekben költ. Röpte nem annyira nyilalló, inkább libegő. Gyakran nagy magasságban jár. Riasztó hangja éles ”csíip”, éneke halk de kellemes csicsergés, nem olyan változatos mint a füsti fecskéé. Az ember megjelenése előtt meredek sziklafalakon, barlangokban és faodvakban költött. Napjainkban fészkét épületek külső felületén, azok beszögelésébe építi, de panelházakon és neon-világítótestekben, sőt mozgó komphajón (RÉKÁSI 1975, 1994) is találkozhatunk fészkével.

Afrikából április elején, közepén érkeznek meg az első madarak, amelyek utólsó csoportjai június végéig folyamatosan foglalják el fészkelőhelyeiket. A másod, ritkán harmadköltések szeptember végéig-október elejéig is elhúzódnak. Telepesen fészkelő, melyek nagysága a néhány pártól a több száz párig terjedhet. Nagy telepei főként nagyobb vizek közelében jönnek létre. Teljesen zárt fészkét, amelynek egy szűk bejárata van, sárból, növényi szálak és tollak hozzáadásával a hím és a tojó együtt készíti el 1-2 hét alatt. A sarat általában 200 méter sugarú körön belül gyűjtik, de kivételesen akár 1200 méterről is hordhatják. (GLUTZ és BAUER 1985) fészekalja 3-5 tojásból áll. A második fészekaljban ennél általában kisebb a tojásszám.A 14-16 napos kotlás után a fiókák a 21-23. napon repülnek ki. Fészkeiben gyakran verebek is költenek, de kék cinege is költött már fészkében (NAGY 1983).

Táplálkozási magatartása hasonló a füsti fecskéhez, azonban annál kisebb méretű rovarokkal táplálkozik. Ezeket gyakran nagy magasságban fogja. Jellemző tápláléka a levéltetű és a kis termetű légyfélék. Olykor nemcsak a levegőben fogja el zsákmányát, hanem a falakon, fák ágain, levelein lévő rovarokat is felszedi. A magyar állományt 100-150 ezerre becsülik. A molnárfecske Afrikában a Szaharától délre lévő területekre vonul és eltérően a füsti fecskétől  főleg a trópusi esőerdők körzetében telelnek. Magyar gyűrűzési adata afrikai vonuló, illetve telelőterületéről eddig még nincsen. A legtávolabbi megkerüléseink Málta szigetéről származnak.

Őszi vonulásuk során főleg szeptember elején láthatók jelentős gyülekező állományaik. Hazai fészkelőállománya stabil. A füsti fecskéhez hasonlóan költésének sikere nagyban függ az épületek tulajdonosainak hozzáállásától. Az etető madarak és a fiókák ürülékének lehullása úgynevezett ”fészekpelenka”-fészek alá rözített deszka felszerelésével megakadályozható. Ezzel számos fészek lerombolása elkerülhető. Kókán 1987-ben első ízben végzett állományfelmérése során (KERTÉSZ L.1989) 376 pár fészkelt. Védett madár, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Vörösbegy (Erithacus rubecula)

Európában csak a legészakibb területekről hiányzik. Keleten Nyugat-Szibériáig fordul elő. Észak-Afrika nyugati partvidékein is fészkel. Hazánkban az erdős, bokros élőhelyeken gyakori madár. Elsősorban a hegyvidéki, gazdag aljnövényzetű lomberdők lakója. Kedveli a nedves patakvölgyeket, az erdei utak környékét. Rendszeresen költ a nagyobb parkokban, arborétumokban is. Kisebb számban, de mindenütt fészkel az ártereken és a városok zöldövezeti részeinek bokros kertjeiben. Évente kétszer, április-májusban, illetve június-júliusban költ. A fészkelőhelyeken lőször a hímek jelennek meg, a revírt és vele a párjukat is, a később érkező tojók választják ki.

A hímek, mint az énekesmadarak általában többségben vannak, évente akár 20%-uk is pár nélkül maradhat. Ezek intenzíven énekelnek, alkalmilag revírt is tartanak és gyakran megzavarják fajtársaik költését. A tojó a revír területén mozogva és aprólékosan válogatva keresi meg a fészek helyét. Egyedül épít, néha még a párját is elkergeti készülő otthona közeléből. A hím az építés ideje alatt a revír különböző pontjain énekel, néha kíséri a párját.

Elsősorban talajon vagy annak közvetlen közelében fészkel. Földi üregben, gyökerek között, erdei híd gerendáján, farakás között, elhagyott harkályodúban, néha mesterséges fészekodúban költ. A fészek alapja növényi szálakból, száraz levelekből és mohából áll, a csészét finom gyökerekkel, moha és szőrszálakkal, ritkán apró pihetollakkal béleli. Előfordul, hogy fészkét beboltozza. Az építés általában 4-5 napig, szükség esetén jóval rövidebb ideig tart. A tojások száma 6-7, a második költéskor gyakran 5. A tojó az utólsó tojás lerakása után kezd kotlani. A hím általában nem váltja fel, de amikor párja időről időre eltávozik a fészekről, eteti azt.

A kotlási idő 13-14 nap, a fiatalok 12-15 nap múlva hagyják el a fészket. Egyenként rejtőznek el a közelben, ahol a szüleik tovább etetik őket. A hazai erdőkben a vörösbegy a leggyakoribb kakukkgazda. Tavasszal és a költési időben szinte kizárólag rovarokkal, pókokkal táplálkozik. Ősszel és télen sok bogyót és más növényi eredetű anyagot fogyasztanak,( feketebodza, szeder, ostorfa termése). A tavaszi vonulás fő ideje március második és április első felére esik, az őszi októberben éri el a csúcspontját. Ebben az időszakban a vonuló vörösbegyek kertekben, árokparti bokrosokban, tavak nádszegélyeiben, élősövényekben mindenütt megfigyelhetők.

A magyar állomány a gyűrűzések adatai szerint dél-délnyugat felé vonul, de télire rendszeresen észak-északkelet felől érkeznek vörösbegyek Magyarországra. A legtöbb visszajelentés Olaszországból származik, de magyar gyűrűs példányok egyebek mellett Spanyol-és Franciaországban, Algériában is megkerültek. Európai és a hazai állománya stabil. A nálunk telelő példányokat apróra vágott almával, főtt hússal, sajttal, friss túróval, főtt tojással, lisztkukaccal etethetjük. Macskamentes helyeken megtelepszik a tág nyitású C típusú odúban is, melyet viszonylag alacsonyra- 50-100 cm-re célszerű kihelyezni. Védett madár, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.