Kertünk madarai

Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros)

14cm. A hím és a tojó farka minden tollazatában élénk rozsdavörös. Nyáron a hím feje és melle matt fekete, háta sötétszürke, szárnyfoltja fehéres. Hasa világosabb szürke. Tollazata ősszel világosabb, szárnyfoltja alig látszik. A tojó tollazata barnásabb. Hívó hangja: ”fid, csak-csak-csak”. Éneke egyszerű, de kellemes. Háztetőn, kéményen, antennán, vagy más kiemelkedő ponton énekel. Költ kőbányákban, szőlőhegyeken, falvakban és városokban. Évente rendszerint kétszer, áprilisban és júliusban költ, de néha előfordul, hogy háromszor nevel fiókát.

A költőhelyeken a hímek jelennek meg először és nyomban kialakítják a revíreket. Az öregebb példányok gyakran a korábbi fészkelőhelyre térnek vissza. A tojók néhány nappal a hímek után érkeznek. Párbaállás után ők választják ki a fészek helyét. Csak a tojó épít, faliüregbe, gerendára, üres füstifecske fészekbe, tág szájú mesterséges odúba (C típus) A fészek építése 6-8 napig tart, anyaga növényi részek, fűszálak. A csészét tollakkal, szőr-és gyapjúszálakkal béleli. A tojások száma rendszerint 5, a második költéskor általában 4. A kotlási idő az időjárástól függően 12-17 nap között változik. A költést követő napokban a hím hordja a táplálékot, melyet a tojó etet meg a fiókákkal. Később már mindkét szülő etet, a legsűrűbben a kora reggeli és a késő délutáni órákban. Az 1-2 napos fiataloknak naponta 80-100, az 5-13 napos fiókáknak akár 380 alkalommal is visznek eleséget. A fiatalok 14-17 napos korukban hagyják el a fészket, ilyenkor szinte még alig tudnak repülni. Sokuk végzi a macskák prédájaként ebben az időszakban. Elsősorban rovarokat és pókokat eszik. Gyakran kiemelkedő ponton ülve les zsákmányára, de a talajon ugrálva is táplálkozik. Néha repülő rovarokat is fog.

A fiókák táplálékát RÉKÁSI (1991) Pannonhalmán vizsgálta. Az életkor növekedésével emelkedett a bogarak és csökkent a hártyásszárnyúak, illetve a lepkék száma. Az első költésbeli fiókák táplálékát az áprilisi cserebogár és a vetési pattanóbogár lárvája, valamint a mezei tücsök jellemezte, de előfordult a gabonafutrinka, széles szipoly és a sároshátú bogár is. Őszi vonulása idején a feketebodza érett bogyóit fogyasztják. Állománya az utóbbi években emelkedett. A kókai fészkelőállományát 2004 óta minden évben felmérjük. A falu 47 utcájában  2009 áprilisában 121 hím madarat számláltunk, a Felső-hegyi szőlők területén 17, az  Alsó-szőlőben 22 példányt regisztráltunk. Vonuló madár. Márciusban érkeznek vissza telelőhelyükről, kedvező időjárás esetén a tavaszi vonulás korábban is kezdődhet. Az őszi vonulás ideje szeptember-október. Kis számban, de rendszeresen akadnak áttelelők is. A vonulók Dél-Európában telelnek. Védett madár, természeti értéke 25 000 Ft.

Erdei pinty (Fringilla coelebs)

15cm. A legismertebb pinty. Szárnyán kettős, fehér keresztszalag, szélső farktollai fehérek. A hím fejteteje és tarkója kékesszürke, háta gesztenyebarna, farcsíkja zöldes. Testalja borvörös. A tojó hátoldala világos olajbarna, alsó oldala fakóbarna. Röpte hullámos. A költési idő után egyéb pintyfélékkel közös csapatba vegyül. Hangja hangos ”pink”. Messzehangzó, ezüstösen csengő éneke egyike a kora tavaszi erdő legjellegzetesebb hangjainak. Eredetileg  kifejezetten erdei madár volt. A nagyobb kiterjedésű középhegységi lomb-és tűlevelű  erdőket éppen úgy kedveli, mint az ártéri ligeterdőket vagy a kisebb alföldi erdőtelepítéseket. Szívesen megtelepszik nagyobb parkokban, gyümölcsösökben, idős fában gazdag kertekben, sőt mezővédő erdősávokban és útszéli fasorokban is.

Április végétől, melegebb időjárás esetén április közepétől június végéig kétszer költ. Fészkét vizszintes ágakra, elágazásokra, mohából, zúzmóból építi és szőrrel, pihével béleli. A 9-11 cm átmérőjű és 6-8 cm magas fészket csak a tojó rakja. A hím közben hangos énekléssel védi revírjét. A teljes fészekalj 5, de ritkán 4 vagy 6 tojásból áll. A 4-es fészekalj inkább csak a második költéskor fordul elő. A tojásokat egymást követő napokon rakja le és csak a teljes fészekaljon kezd kotlani. A költésben a hím nem vesz részt, hanem ezidő alatt eteti a tojót és őrzi a fészek környékét. A fiókák legtöbbször a 13. napon kelnek ki és 13-14 napos korukban hagyják el a fészket. Főleg növény, elsősorban magevő. Táplálékát a földön járva szedegeti össze, de rovarokat és más állati eredetű táplálékot is fogyaszt. Fiókáit hernyókkal, bogarakkal, kétszárnyúakkal és pókokkal eteti.

A hazai állomány jelentős része Olaszországba vonul télire. Egyes gyűrűzési adatok szerint az Appennini-félsziget csúcsáig is eljutnak, bár többségük Közép-Olaszországban marad. Ismertek dél-franciaországi visszajelzések is. Télen északabbi területekről (Oroszországból) érkeznek hozzánk kisebb-nagyobb csapatai. A téli madáretetőkön is megjelenik, általában a földre szórt magokat szedegeti föl. A hazai állománya stabil. Védett madár, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.

Zöldike (Carduelis chloris)

15cm. A hím tollazata olívazöld. Farcsíkja zöldessárga, szárnyán és farkán élénksárga foltok. Erős csőre és lába hússzínű. A tojó tompább színezetű, szárnyfoltja fakósárga. A fiatalok fakóbarnák, sötét sávozással. Röpte hullámzó. Hívó hangja ”jikk, gyikk”, éneke elnyújtott ”gyürrürürü, gürrürü” csicsergés. Fa tetejéről vagy röptében énekel. Kertekben, parkokban, kisebb elegyes lombos és tűlevelű erdőkben, ligeterdőkben, temetőkben gyakori. Szívesen fészkel tűlevelű fákon, bokrokon. Április végén-május elején teljes az első fészekalj. A második költés július végéig, esetleg augusztus elejéig is elhúzódhat. Fűből, finom gyökerekből, mohából épített fészkét pihével, apró tollakkal béleli, amelyet meglehetősen változó magasságba (2-6m) helyez el.

Előnyben részesíti a fenyőféléket, illetve a gömbkoronájú parkfákat. A tengeliccel ellentétben nem a lombkorona szélén, hanem annak sűrű, zárt belsejében építi fészkét. A fészekalj 5, ritkábban 6 tojásból áll. A tojó egymást követő napokon rakja le tojásait és csak a teljes fészekaljon kezd kotlani. A hím nem vesz részt a kotlásban, de eteti a tojót. Közben a közelben énekel, néha a csicsörkéhez hasonló módon nászrepül. A fiókák 13-14 nap múlva kelnek ki és 11-14 napos korukban hagyják el a fészket. Ebben az időben gyakran még nem tudnak tökéletesen repülni és a szülők a bokorban, talajon etetik őket. Elsősorban gyommagvakat eszik, de szívesen fogyasztja az olajban gazdag terméseket is. RÉKÁSI J. téli példányok gyomrában szőrős disznóparéj magvait találta. Sok egyéb gyommag mellett rovarmaradványokat is talált. TÖRÖK J. vizsgálatai szerint a fiókákat főleg magvakkal, ormányosbogarakkal és hernyókkal etetik. Nálunk az egész országban elterjedt gyakori madár.

Nem tipikus vonuló, inkább kóborló fajnak tekinthető. A tél folyamán nagy és más fajokkal vegyes csapatai figyelhetők meg. A hazai egyedek főleg a Balkán-félszigetre húzódnak, a legtöbb példány Jugoszláviából került elő. Olaszországig csak igen kevés egyed jut el. Van azonban visszajelentésünk Máltáról és Törökországból is. Hozzánk Lengyelországból és Csehországból érkeznek kisebb-nagyobb csapatai. Európai állománya stabil, nem veszélyeztetett. A még röpképtelen fiókák közül sokat elpusztítanak a településeken élő házimacskák. Főként a téli kóborlások idején az utak mentén szedegetők gyakran esnek áldozatul a közúti forgalomnak. Állományuk a települések megfelelő parkosításával növelhető lenne. A téli madáretetőkön gyakran látható. Védett madár, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.

Kenderike (Carduelis cannabina)

13 cm. A hím háta gesztenyebarna. Sötét szárnyán és kissé villás farkán fehér szegély látható. Feje szürkés testalja barnássárga, sötét sávozással. Melle halványpiros. Nászruhában a hím fejteteje és begye kárminpiros, fehéres torkán barna vonalak. A tojón nincs kárminpiros szín, tollazata sűrűbben sávozott. Röpte hullámos. A költési idő után csapatosan jár. Éneke változatos és dallamos csicsergés. Bokrok, fák tetején énekel. Kedvelt élőhelyei a lankás dombvidékek, de a sík alföldi tájakon, borókásokban, erdőszéleken, a vasúti töltéseket kísérő bokrosok közelében, szőlőhegyeken, öreg temetőkben mindenütt megtalálhatjuk.

Április és július között kétszer, néha háromszor költ. Fészkét vadrózsa- vagy galagonyabokorban, borókában, fiatal lucfenyő ágai között, szőlőtőke alkalmas hajlatában, mindig alacsonyan, néha alig arasznyira a talajtól. Gyakran több pár költ egymás közelében. A párok kora tavasszal alakulnak ki és csakhamar megjelennek a kiszemelt költőhelyen. A hím egy kiemelkedő ponton gyakran és hosszasan énekel. A fészek száraz növényi szálakból, háncs-darabkákból, finom gyökerekből, néha mohából épül, a csészét finom gyökérszálakkal, szőrszálakkal béleli. A fészekalj 5-6 tojásból áll. A tojó egyedül kotlik. A hím a közelben tartózkodik és ha párja elhagyja a fészket, nyomban mellé szegődik. A fiókák 10-12 nap alatt kelnek ki. A tojó az első napokban melengeti őket, később már mindkét szülő etet. A táplálékot a begyükben, félig megpuhítva hozzák a fiókáknak. Mindig együtt érkeznek és egyszerre távoznak a fészektől. A fiókák 11-13 napos korukban hagyják el a fészket. A szülők még legalább tíz napig etetik és gondozzák őket. Magevő madár, fiókáit is elsősorban apró gyommagvakkal táplálja. Különösen kedveli a félig érett magvakat, nyáron például a gyermekláncfű termését.

Télen a kenderikék csapatokba verődve járják a határt és főként a gazos tarlókon, mezsgyék közelében táplálkoznak. Ilyenkor egyebek mellett a disznóparéj, a bojtorján, a nefelejcs és a keserűfű magjaival táplálkoznak, de a gazdasági növények, pl. repce, kender, len, répa, káposzta magvait is eszik. Alkalmilag némi zöldet pl. tyúkhúrt is csipegetnek. Télen a kenderikecsapatok északabbról érkezett példányokkal egészülnek ki. Több lengyel gyűrűs példány került meg hazánkban, egy Budapesten januárban jelölt kenderike pedig ugyanazon év májusában Finnországban került kézre. Északkelet felől ugyancsak érkeznek vendégek.

Egy Észtországban májusban gyűrűzött madarat három évvel később januárban Budapesten ellenőriztek. Nagykovácsi közelében decemberben jelölt kenderike pedig a következő év  júliusában Litvániában került kézre. Magyar gyűrűs példányokat Máltáról 12, Olaszországból 4 alkalommal jelentettek vissza. Egy Olaszországban április 8-án jelölt és ugyanaz év június 15-én hazánkban megkerült példány bizonyítja, hogy a tavaszi vonulás későig elhúzódhat. Hazai állományát nem fenyegeti veszély, de élőhelyeinek megszüntetése (pl. mezsgyék, bokrosok, különösen költési időben történő felszámolása) a helyi populáció csökkenését okozhatja. Védett madár, természeti értéke 25 000 Ft.

Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes)

Európa nagy részén fészkel, viszont hiányzik a Skandináv-félsziget jelentősebb északi részéről, Dél- Olaszországból, Portugáliából és Spanyolország északkeleti feléről, valamint Írországból és a Brit-sziget északi területéről. Ázsiában Japánig terjed fészkelőterülete. Hazánkban mind a sík, mind a domb-és hegyvidéki területeken fészkel. Eloszlása nem egyenletes, helyenként kifejezetten gyakori, máshol ritkább. Kedvelt fészkelőterületei az elegyes lomberdők, a ligeterdők és a nagyobb gyümölcsösök. Szívesen megtelepszik gyertyános tölgyesben, bükkösben is, ahol a gyertyán és a bükk terméseit fogyasztja. Ahol vadcseresznye nő, ott biztosan számíthatunk előfordulására.

A téli madáretetőket is felkeresi, ahol erős vaskos csőréről könnyen felismerhető. A 18 centiméteres test-hosszúságot is eléri, feje nagy, nyaka rövid, termete tömzsi. Feje fahéjbarna, háta gesztenyebarna, torokfoltja fekete, szárnya kékesfekete, széles, fehér keresztszalaggal. Óvatos madár, csendes, kevéssé feltűnő viselkedése miatt csak ritkán vesszük észre. A tél második felében és kora tavasszal azonban a hím megfeledkezik az óvatosságról. Rövid, pattogó hangon küld rejtjeles üzeneteket reménybeli partnerének.

Amikor élőhelyén érik a vadcseresznye vagy a vadon termő meggyfa gyümölcse, már az ínyenc falatok látványa is csökkenti éberségét. A gyümölcsök húsát többnyire kiköpködi, míg a magokat erős csőrével roppantja kisebb darabokra. Csőre alsó káváján olyan mélyedés van, amelybe a magok "begurulnak", majd csőrével akár 50 kilogrammos nyomóerőt is kifejtve összetöri. Ekkora erővel a legkeményebb csonthéjas terméssel is könnyedén megbirkózik. Nagy számban fogyaszt homokszemcséket, kisebb kavicsokat, amelyek a zúzában segítik a táplálék felaprózását.

Az orr nyílásokat elválasztó üregben vastag csontfal képződött, amelynek éppen a nagy igénybevételkor van nagy szerepe. A különböző csonttarajok és a hozzájuk kapcsolódó erős állkapcsi izomkötegek viszont megnövelték a fej tömegét. Ez repüléskor, a levegőben mozgó test súlypontját úgy változtatja meg, hogy a meggyvágó hosszú vándorútra nem képes. Így vonuláskor legfeljebb Európa déli részéig, leginkább Olaszországig jut el, és ott is telel. Afrika elérhetetlenné vált számára.

A galagonya, a kökény, a kőris és a juhar termését is szívesen fogyasztja. Tavasszal rügyeket is csipeget. Rékási J. télen vizsgált egyedek gyomrában feketebodza és japánakác-termést talált. Török J. vizsgálatai szerint gyümölcsösben szinte kizárólag hernyókkal etette fiókáit, táplálékában növényi eredetű anyag egyáltalán nem volt. Május elején vagy közepén teljes a fészekalja, de meleg időben már korábban is hozzákezd a költéshez. Június végéig, július elejéig az állomány egy része másodszor is költ.

Fészkét vékony ágacskákból építi és növényi rostokkal puhára béleli. Általában ágvillába épít, a lombkorona belsejébe, lehetőleg vizszintes ágakra. Fiatal fákon a törzs mellé készíti a fészkét. A fészekalj 5, ritkábban 6 tojásból áll. Ha másodszor is költ, akkor csak 3-4 tojást rak. A tojásokat a tojó költi ki, a hím közben eteti párját. A fiókák 12-13 nap múlva kelnek ki és 10-11 napos korukban hagyják el a fészket. A család továbbra is együtt marad, a szülők vezetik a fiókákat, közösen járnak táplálék után. Télen a helyben maradók és a hazánkban kóborlók létszámát a tőlünk északabbi területekről, Lengyelorszából érkező példányok gyarapítják. Néha több száz madárból álló csapatok is összeverődnek.

Állománya általános elterjedése és gyakorisága miatt nem veszélyeztetett. Erdőfelújításoknál, illetve új telepítéseknél a vadcseresznye elegyítésével jelentősen növelhető lenne a fészkelő párok száma. A téli madáretetők rendszeres vendége, ahol más kisebb fajokkal szemben agresszíven viselkedik.

Védett madár, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.