Hírarchívum

Madárbarát iskola Tápiószelén

Március 25-én madárodúkat és madáritatókat helyeztünk ki Tápiószelén az általános iskolában a Madárbarát Kert Program- Madárbarát Iskola-alprogramjának keretében. 5db B, 2db C, 1db D típusú odút, 1db veréblakótelepet és 2 db madáritatót szereltünk fel. A meglévő madáretetőket ősszel, az etetési szezon megkezdése előtt 1-2 típussal kiegészítjük. A szükséges napraforgóról is mi gondoskodunk. Kedves tagtársunk, Terék Mihályné tanárnő irányításával végzik a gyerekek a programban meghatározott feladatokat (odúellenőrzés, etetők itatók feltöltése, takarítása, karbantartása).

Ezzel az akciónkkal is szeretnénk egy kicsit közelebb hozni a "természetet" az iskolába, talán néhány tanuló kedvet kap és tudatos természetvédőként résztvesz programjainkon illetve tagként is erősíteni fogja az MME Tápió-vidéki Helyi Csoportját. (gyűrűzőtábor, Fülemülék Éjszakája, Gólya Road Show-látványos gólyagyűrűzés a Tápió-vidéken, Európai Madármegfigyelő Napok, odúprogram, stb.)

Kertész László

Odúellenőrzés a Malomárokban lévő odútelepen

15-én hétfőn odúellenőrzéssel egybekötött kirándulást szerveztünk a Malomárokban. A böjti szél által nehezített kirándulás jó hangulatban zajlott, habár a felázott talaj és az árokban összegyűlt csapadékvíz próbára tette a csapatot. Az út elején megcsodáltuk a műút melleti hegyijuharokat, melyeket még 1895-ben ültetett Gróf Károlyi Geraldin a kihelyezett tábla szerint. A tekintélyes méretű fák látványa gondolkodóba ejti az embert, mennyi mindent láthatott ez a két fa az elmúlt 115 évben. Az út során láttunk bíbicet a Kis-rét felszántott helyén, feketerigókat, meggyvágókat, kék és széncinegét, örvösgalamb csapatot, seregélyeket és egy hollópárt is megfigyelhettek a résztvevők. Az erdei pinty jellegzetes éneke is felcsendült az erős szélben.

A Malomárok egyes részein, tekintélyes méretű kőrisfák, 80-100 éves kocsányos tölgyek, mezei juharok és faméretűre nőtt galagonyák is előfordulnak. A hajdani vízimalom megmaradt romjainál rövid időre megpihentünk. A részben feltöltődött valamikori patakmeder nem mindennapi látványt nyújtott. Micsoda vízmennyiség lehetett a mederben abban az időben, amikor még őrölte a gabonát a vízimalom. Sajnos a malomról nem maradtak fenn fényképfelvételek, ma már csak a romjai láthatóak. Tulajdonosa Stefanovics Mihály volt, aki a Pincesoron lakott. A vízimalmot 1945 november 15-én hajnalban a német csapatok felgyújtották.

A Malomárok határos a Vár-hegy alatti védett forrásláppal, már a Natura 2000-es területek kijelölésekor megérdemelte volna a védettséget, de valamilyen oknál fogva nem került rá sor. A helyi védetté nyilvánítása folyamatban van.

Kertész László

Bagolyodú és műfészek kihelyezése

Március 14-én vasárnap egy 50 literes kiszuperált boroshordóból készült odút szereltünk fel a még megmaradt dohánypajták egyikének tetőszerkezete alatt. Ezt a pajtát ma már csak terménytárolásra használják, az eredeti funkciója a dohánylevelek szárítása már a múlté. A terménybőség vonzza a rágcsálókat, egereket pockokat, ezért a bagolyféléknek elsőrangú táplálkozó terület. Különösen kemény hosszú telek alkalmával, amilyen a mostani is volt. Két bagolyfaj, a macska bagoly és a gyöngybagoly nyomait fedeztük fel, a kuvik jelenlétére utaló bagolyköpetet nem találtunk, pedig valamikor rendszeres fészkelője volt a dohánypajtáknak. Igaz, ekkor még kettő a tizenháromból istállóként üzemelt, szarvasmarhákat tenyésztett az azóta átalakult Termelő Szövetkezet (Tsz).

Az odú sikeres rögzítése után, vesszőkosár formátumú műfészkeket helyeztünk ki Kókán, a Varga- hegyen és a dányi műúttal párhuzamos földutat szegélyező fasorban. A vesszőkosarakat id. Suri Ferenc nagykátai és Papp József kókai tagtársunk készítette, mindkettő mestere a kosárfonásnak. A műfészek kihelyezését az indokolja, hogy Kóka 5 km-es körzetében nem található egyetlen egy szarka és dolmányos varjú fészek sem. Ennek oka pedig az, hogy a helyi vadásztársaság ”szakemberei” az összes fészket kilőtték, illetve kilövik amennyiben egy pár költésre vállalkozik a térségben. A szarka és a dolmányos varjú nem védett madár, vadásznyelven szólva ”dúvad”, tehát egész évben vadászható.

De talán vadászetika is van a világon, remélhetőleg az illetékesek belátják, hogy egy állatfajt kiirtani egy bizonyos területről akkor sem indokolt, hogyha az kárt is okoz. Egyébként a szarka és a dolmányos varjú kártételét eltúlozzák. Természetvédelmi szempontból mindkét madárfajra szükség van, ugyan is az elhagyott fészkeikben költenek azok a védett és fokozottan védett madárfajok, amelyek nem építenek fészket. Ilyenek pl. az erdei fülesbagoly, vörösvércse, kabasólyom, kerecsen sólyom. A krónikus fészekhiányt jelezte az a tény is, amikor egy speciális eternitodúban, amit füleskuvik illetve macskabagoly részére helyeztünk ki, egy erdei fülesbagolypár költött rendhagyóan.

Ezeket a vesszőkosarakat kísérleti jelleggel szereltük fel a madarak táplálkozóterületeinek közelében. Ha beválik a módszer, akkor nagyobb számban rakjuk ki az ilyen típusú műfészkeket.

Kertész László

Gyöngybagoly költőláda felszerelése

Sziasztok!

Engedjétek meg, hogy néhány mondatban tájékoztassalak benneteket a kókai templompadlásra tervezett gyöngybagoly fészkelőláda felszerelésének nehézségeiről. 12 tagtársunk érkezett a megbeszélt időpontra a Pesti u. 3- hoz. Bepakoltuk a munkához szükséges szerszámokat, anyagokat és a második fészkelőládát, amit a Margit-hegyi kápolna padlásterében szándékoztunk kihelyezni. Az 1-es számú ládát még 3.-án felvittük a templompadlásra Gódor Miklós tagtársammal. 3.-ai padlás- bejárásunk alkalmával kijelöltük a láda szerintünk legoptimálisabb helyét a torony zsalugátere mögött. A gyöngybaglyok itt jártak be évtizedeken keresztül addig, még a nyílást lezárták a galambok kirekesztése céljából.

A zsalugáter közepén szándékoztunk egy akkora nyílást készíteni, amin a gyöngybagoly betud jutni. Erről tájékoztattuk Rácz Zsuzsa tagtársunkat is, aki az Egyház, a Műemlékvédelem és közöttünk közvetített. Magyarországon a templomok, kápolnák műemlékek, ezért ezeken az épületeken minden munkavégzés engedélyköteles. A gyönygybagoly fészkelőládák felszerelését eddig mindenütt engedélyezték az MME munkatársainak, több száz ilyen láda van kihelyezve egyházi épületek padlásterében szerte az orszában.

A ládát felcipeltük a kijelölt helyre, amikor telefonon kaptuk a hírt, hogy a Műemlékvédelem munkatársa nem engedélyezi nyílás készítését a zsalugáteren. Rövid tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy az eresz alatt, a beázások során keletkezett nyílás elé helyezzük el a ládát ideglenesen. Ez egy kényszermegoldás a részünkről, de nem halogathattuk a kihelyezést, mert a baglyok legkésőbb március végén már költenek. A májusban kezdődő tetőfelújítás idején már elhagyják a madarak a költőhelyet, addigra talán a hivatalt is sikerül meggyőzni a megfelelő bejárónyílás készítéséről.

A Margit-hegyi kápolna padlásterét átvizsgáltuk, baglyok jelenlétére utaló nyomokat nem találtunk annak ellenére, hogy az eresz alatt lévő szellőzőnyílásokon bejuthatnak a padlásra. Ennek okát hamarosan felfedeztük, nyest ürüléket és madártollakat fedeztünk fel több ponton a gerendák között. A nyest ragadozó kisemlős, a padlásra betévedő madarakat, rozsdafarkút, verebeket, stb. zsákmányul ejti. Úgy döntöttünk, hogy ide nem helyezünk ki fészkelőládát mert nincs értelme. Érdekes módon a kápolna közvetlen közelében nincsenek fák, csak távolabb, tehát a faágakról nem tud a nyest bejutni. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a kőporral fedett falon mászik fel.

Természetvédő üdvözlettel: Kertész László

Rettenthetetlen békamentők!

A szombati nap időjárása nem csak megtréfálta, de próbára is tette azt a mintegy 40 főből álló természetvédőt, akik dacolva az erős széllel és esővel, időnként havasesővel, kiépítették kb. 1,5-2 km-es szakaszon a békaterelő kerítést Farmos és Göbölyjárás között a 311-es út mentén. Az arra járó autósok, laikusok, méltán gondolhatták, hogy ez csak egy ”őrült” társaság lehet, mert ilyen időben még a kutyát sem engedik ki a szabadba. Az utóbbi napok lassú melegedése és az eső eleredése tette szükségessé, sőt halaszthatatlanná a kerítés felállítását. A békák ébredezni kezdtek téli szálláshelyükön a föld alatt és számítani lehetett rá, hogy hamarosan csapatostul megindulnak a szaporodóhelyek felé. A munkatársak között voltak hölgyek, gyerekek, férfiak. Emelem kalapom a résztvevők elszántsága előtt, ”férfimunka” volt!

Résztvevő szervezetek: Duna-Ipoly Nemzeti Park, Rügyek és Gyökerek Egyesület, Tápió Közalapítvány, MME Tápió-vidéki HCS, Tápió Természetvédelmi Egyesület.

Kertész László

Bagolymentés

December 14-én a késő délutáni órákban hívtak telefonon és elmondták, hogy a kókai orvosi rendelő udvarán egy bagoly gubbaszt a talajon napok óta. Rögtön hívtam Kepes Zsolt természetvédelmi őr barátomat, de sajnos nem tudott segíteni, mivel nem tartózkodott a faluban. Laczkó András tagtársammal is felvettem a kapcsolatot, aki közölte velem, hogy csak 15-én reggel tud a helyszínre menni. Aggódtam a madár miatt, mert az utóbbi napokban éjszakánként nulla fok alá süllyedt a hőmérséklet. Reggel telefonált Bandi barátom, megvizsgálta a baglyot, erdei fülesbagolyként azonosította. Külsérelmi nyom nem volt látható rajta, a szárnyai is épek voltak, mérgezésre utaló jeleket sem talált.

Rövid megbeszélés után eldöntöttük, hogy haladéktalanul a jászberényi állatkertbe szállítjuk, ahol szakszerű orvosi kezelésben részesítik. Nagyon jó a kapcsolat a Tájvédelmi Körzet és az állatkert között, az utóbbi években már több alkalommal kértük segítségüket madárügyben. Legutóbb egy nagy liliket (vadlúd) vittünk hozzájuk, a madarat az egyik háznál koboztuk el, szárnytollait levágták, valószínű hogy a sütőben végezte volna szegény pára, hogyha nem szerzünk tudomást róla.

Bandi 15-én délelőtt elvitte a fülesbaglyot Jászberénybe, reméljük hogy hamarosan felépül és újra tizedelni fogja a mezőgazdasági kártevőket. Az erdei fülesbaglyok nem építenek fészket, elhagyott szarka és dolmányos varjú fészkekben költenek, már ahol találhatók ilyen fészkek. Ugyan is Kóka környékén az utóbbi 15 évben nem költenek sem szarkák, sem dolmányos varjak, mert a vadászok minden fészküket kilőtték illetve kilövik. Mindkét madárfaj vadászható, tehát nem védett, de teljes kiirtásuk a területen finoman szólva nem etikus, nem megengedhető. Ha a közeljövőben nem tapasztalunk változást ezügyben, megtesszük a szükséges lépéseket. 2008-ban egy speciális eternitodúban költött egy pár eredei fülesbagoly rendhagyó módon, ez is bizonyítja a fészekhiányt.

Aki sérült, vagy fogságban tartott védett madárról szerez tudomást, kérem értesítse Kepes Zsolt természetvédelmi őrt, tel: 06 30 6634649, vagy Laczkó Andrást, tel: 06 30 5866524.

Kertész László