Hírek

A "tövisszúró gébics nyomában."

Július 6-án rendeztük meg ismeretterjesztő túránkat Kókán, a hajdani közlegelő területén.

A 60-70-es években végzett átgondolatlan mocsárlecsapolás és a rét melletti patak medrének kiegyenesítése, a rendszeres (5 évenkénti) "mederrendezése" helyrehozhatatlan károkat okozott a terület vízháztartásában, növény és állatvilágában.

A nyolcvanas években a helyi TSZ felszámolásával megszűnt a legeltetés. Az elszenvedett károkat tetézte, hogy egy vállalkozó libatenyészetet üzemeltetett itt néhány évig. A nagy mennyiségű libatrágya nitrogéntartalma kedvezett a gyom és özönnövények térhódításának. Néhány védett orchideafélénk, mint a mocsári kosbor, hússzínű ujjaskosbor, valamint a fokozottan védett jégkorszaki maradványfaj, a hármaslevelű vidrafű kis állománya teljesen eltűnt. A terület madárvilága is megváltozott. Nincsenek már bíbicek, eltűnt mind a három tücsökmadárfajunk, a réti, nádi és berki tücsökmadár is. Nem költ már itt a vizes réteket kedvelő haris, a sárszalonka, a piroslábú cankó sem.

De eltűntek a nádiposzáták, a nádi sármány, sárga billegető kis állományai is. A sordély jellegzetes hangja sem hallható már. A fokozottan védett szalakóta 1983-ban költött itt utoljára. A valamikori legelő már a 90-es évek elején elveszítette igazi értékét. A területen természetes folyamatként megjelentek a cserjefajok, kökény, galagonya, bodza, illetve a nyárfa és a fűz, nyírfa,fehér akác, bálványfa.

Jó hír viszont, hogy 41 év kihagyás után újra megjelent a szalakóta a területen. 1983-ban volt az utolsó ismert költése itt, egy zöldküllő elhagyott odújában. A Tápió-vidék szalakóta előfordulási élőhelyein, a 15 év óta tervszerűen végzett szalakótaodú kihelyezések hozzák a kívánt eredményeket az utóbbi években. A Ritva-legelőn Kóka) 1985-ben költött utoljára.

39 év elteltével az idén újra sikeresen költött egy úgynevezett szalakóta odúban. 5 fiókát röpített.

Elnézést kérek az élőhely kissé hosszadalmas bemutatása miatt, de mivel közel 50 éve járom az említett határrészt, ezért jól megfigyelhettem a területen zajló mindenképpen negatív folyamatokat, melyek alakítják a terület élővilágát.

8 órakor a meghirdetett gyülekezőhelyen köszöntöttem a túrára érkezőket és röviden ismertettem a programot. Ezalatt néhány tagtársunk felállított 3 hálót a galagonyabokrok között Dr. Kováts Dávid biológus Barátom irányításával. Úgy terveztük, hogy mielőtt a hőmérséklet eléri a 30 fokot, maximum 1 ellenőrzés után lebontjuk a hálókat. A bejárt útvonal mentén láttunk, illetve hallottunk tövisszúró gébicset, szürke légykapót, molnárfecskéket, vadgerléket, örvös galambokat, gyurgyalagokat, feketerigókat. Megcsodálhattuk a még nyíló vadvirágokat, réti bakszakált, mezei katángot, ökörfark kórót, de láttuk az agresszívan terjedő invazív aranyvessző és a selyemkóró állományait is.

A hálókhoz érve, Dávid a madárgyűrűzés jelentőségéről ejtett néhány szót és közben meggyűrűzte a hálóba repült gyurgyalagot és feketerigót. Ezek után lebontották a hálókat, és visszaindultunk a gyülekezőhelyre az egyre melegebbé váló időben.

Remélem, hogy a résztvevőknek tetszett a program, és a következő túránkra is eljönnek.

Kertész László

Gólya Road Show 2024

Kálmán Csaba tagtársunk írt egy remek beszámolót az idén is megrendezett látványos fehér gólya gyűrűzésről. Fogadjátok szeretettel.

Június 3. hétvégéjén rendezte meg a Tápió-vidéki helyi csoport - a már több évre visszatekintő hagyománnyal rendelkező - Gólya roadshow-t. Az útvonal és a felkeresett fészkek sem változtak az elmúlt időszakhoz képest. Bár rendre felmerül az igény, hogy más településeket is fel kellene keresni, de ebben az esetben nem lenne lehetőség a korábbi évek adatait összevetve figyelemmel kísérni az állomány alakulását, így ez a felvetés rendre lekerül a porondról.

Reggel 8 óra előtt gyülekezett kis csapatunk Göbölyjáráson (Tápiószentmárton). A korai időpont ellenére már itt is akadt néhány érdeklődő, akiknek száma aztán fészekről-fészekre folyamatosan növekedett. Ahol a körülmények adottak voltak, egy-egy fiatal gólya gyűrűzését a földön végezte el Sári Gergő, illetve Arnóth Julcsi. A gyerekeken kívül - akik rettenetesen élvezték, hogy közelről láthatják ezeket a madarakat - a felnőttek számára kortól függetlenül szintén nagy élmény volt ez a lehetőség. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint az MVM-től kirendelt - egyébként a biztonsági és munkavédelmi előírások betartását felügyelő - úriember azzal búcsúzott, hogy idén kijelölték erre a feladatra, de jővőre kérni fogja, hogy jöhessen ismét.

Göbölyjárás után Farmos, majd Tápiószőlős következett. Farmoson, a Rákóczi utcai fészekben ismét sikerült megfigyelnünk azt a gyűrűzött öreg madarat, mely már tavaly is itt költött. Hűséges a fészkéhez. Kicsivel 16 óra előtt Tápiógyörgyén ért véget a program. Eközben 18 fészket kerestünk fel és mind lakott volt, ami ritkaságszámba megy. Ezekben összesen 63 fiókát neveltek a gondos szülők. Csak kettő volt közöttük olyan, melyet kora, illetve mérete miatt nem lehetett "felékszerezni". Ez a mennyiség az elmúlt 5 év legjobbja. Tízzel meghaladta az eddig vezető tavalyi évet. Ebben nyilván nagy szerepe volt az idei korán kezdődő és csapadékos tavasznak, amely megteremtette azt az élelem bőséget, mely lehetővé tette a szülőknek, hogy több utódot sikeresen felneveljenek.

Jó hangulatban telt a nap, miközben igyekeztünk az összeverődött érdeklődőknek lehetőség szerint minden kérdésére válaszolni. Ezzel is erősítve a gólyák iránti szeretetüket. Többen kocsival, vagy akár gyalog is követték a karavánunkat, hosszabb rövidebb ideig.

Jövőre veletek ugyanitt.

Kálmán Csaba

Fülemülék éjszakája 2024

Kellemes időben gyülekeztek az érdeklődők a parkolóban, a bokrosból fülemüle válaszolt a bejátszott énekre. Az akác már elvirágzott, viszont a bodzabokrok roskadoztak az illatos virágfürtöktől.

Köszöntöttem a megjelenteket, ismertettem az útvonalat. A hajdani határnevekre már csak néhány idősebb helyi lakos emlékszik, de érdekességként felsoroltam néhány találó elnevezést. Bereg-kút, Káposztáskertek, Kis-rét, Fűszögi-rét, Csíkverem-part, Malomárok, Forró, Mozgó-poklos.. Röviden bemutattam a túra főszereplőjét, a fülemülét. A távolból kakukk hallatta jellegzetes hangját amint járőrözött a patakparti galériaerdő felett. Az első egy, másfél kilométeres szakaszon nem énekelt fülemüle, viszont amikor a nap lebukott a látóhatáron, rázendítettek.

Begyújtottuk a viharlámpákat és lassan sétálva a Malomárok melletti úton hallhattuk még a feketerigó, az énekes rigó, az erdei pinty és a vörösbegy énekét. A Malomárkot szegélyező idős fák közül megcsodálhattuk a nagyméretű kőris fákat, fűzfákat és a lassan eltűnő jegenyenyárfákat is. Néhol a varjak, szajkók által elhullajtott dióból szép nagy fák növekednek és termésükkel táplálékul szolgálnak az itt élő mogyorós peléknek, erdei peléknek, mókusoknak, erdei egereknek.

A fülemülék magyarországi állománya stabilnak mondható, de vannak olyan élőhelyek, területek, ahol csökkent a számuk. A bejárt határrészen is ez a helyzet, a korábbi évekhez képest az utóbbi időben kevesebb pár foglal revírt.

Remélem, hogy mindenki jól érezte magát és a következő túránkra is eljön..

Kertész László

Tavaszköszöntő túra 2024. április 27. Kóka

Kellemes, kora nyári időben rendeztük meg ismeretterjesztő túránkat a hajdani Kenderföldek, és a Felső-hegyi égeres galériaerdő térségében lévő NATURA 2000 területen. A résztvevők ismeretek szerezhettek a javában zajló madárvonulásról Kováts Dávid biológus barátom jóvoltából. Rövid előadás keretében beszéltem a 40-50 évvel ezelőtti víz viszonyokról, az élőhely természetes átalakulásáról. a terület növény és állatvilágáról.

A talajvíz nagyarányú csökkenése miatt kedvezőtlen folyamatoknak lehettünk szemtanúi. A bejárt útvonal mentén megvizsgáltunk néhány odút. Az elmúlt hetek hűvös, esős időjárása nem kedvezett az odúkban költő madárfajoknak sem. Néhány odúban széncinege költött, de felfedezhettük a védett kisemlősünk, a mogyorós pele , illetve a fokozottan védett erdei pele nyomait is. Meg-meg állva hallgattuk a környék madarainak énekét. Szemünk elé került egy hajnalpír lepke és egy erdei béka is. Néhol vadvirágok nyítak, réti boglárka, ernyős sárma, salamonpecsét, pipacs, búzavirág, szarkaláb. Egy erdei fülesbagoly köpetét is szemrevételeztük.

Reméljük, hogy a résztvevők ismeretekkel és élményekkel gazdagodva tértek haza.

Kertész László

Szalakótaodúk ellenőrzése és fiókák gyűrűzése a Tápió-vidéken.

A szalakótaodúk ellenőrzését már májusban elkezdjük, hiszen minden évben néhányat elfoglalnak a seregélyek, búbosbankák, és néha odú hiányában a széncinegék is. Ezek a fajok korábban kezdik meg a költésüket, mire visszatérnek a szalakóták, addigra a fiókáik már elhagyják az odúkat. Néha azonban a seregélyek és az odúfoglaló szalakóták között kialakulnak konfliktusok, ha még nem repültek ki a fiókák. Ilyen esetekben a szalakóta általában kilakoltatja a seregélyeket. Ezt plusz odú kihelyezésével próbáljuk orvosolni. A füleskuvik általában egy időben költ a szalakótával, így a plusz odú nekik is segít.

Az utóbbi években azt tapasztaltuk, hogy a költő seregélyek száma is csökken térségünkben, így őrájuk is nagyobb figyelmet fordítunk.

A szalakótaodúk ellenőrzését általában az öreg madarak megérkezése után 1 héttel kezdjük, több alkalommal. Távcsővel végigpásztázzuk az élőhelyen áthaladó villanyvezetékeket, oszlopokat és azokat a fákat, amire kihelyeztük az odúkat. Amikor valószínűsítjük egy pár odúfoglalását, utána létrás ellenőrzést is végzünk 2-3 héten belül. Az adatokat feljegyezzük. Nem minden odútelepünkön gyűrűzzük meg a fiókákat, személy szerint nem vagyok "gyűrűzéspárti". A jövőbeni terveimben viszont szerepel néhány öreg madár jeladóval történő felszerelése. Természetesen a helyi csoport anyagi helyzetét figyelembe véve. Az idén csak a Nagykáta-Erdőszőlő területén lévő odútelepünkön végeztünk vörösvércse, szalakóta és füleskuvik fióka gyűrűzést.

Tápiósüly-Felső-Tápió melletti réten 1 odúban búbosbanka (5 fióka), 3 odúban seregélyek költöttek ( 5-5-5 fióka), 2 odúban szalakóta (5 és 4 fióka), 2 odúban füleskuvik ( 4-4 fióka). Itt nem gyűrűztünk. Kókán a valamikori szalakóta élőhelyeken felszerelt odúk egy részében seregélyek költöttek, 2 odúban búbosbanka, 2 odúban füleskuvik költött. Ezen a területen a szalakóta 1985-ben költött utoljára. Habár vonulás időben már figyeltem meg egy-egy példányt, sőt a Ritva-legelőn 1 öreg madár több mint egy hétig megfigyelhető volt, de valószínűleg mivel nem sikerült párt találnia, tovább állt. Reménykedek, hogy a közeljövőben itt is lesz költés.
Nagykáta-Erdőszőlő területén kialakított odútelepünk ellenőrzését, karbantartását, és a kapcsolattartást a tulajdonosokkal Lengyel János tagtársunk végzi. A terület nagy része a Duna-Ipoly Nemzeti Park fennhatósága alá tartozik, ezért a gyűrűzés időpontját előzetesen egyeztetjük az illetékesekkel.

A felmérés eredményeit értékelve határozzuk meg a fiókák gyűrűzésének időpontját. Mivel fokozottan védett faj a szalakóta, ezért a nagyközönség számára nem hirdettük meg a programot. A fiókák gyűrűzését gyorsan, szakszerűen kell elvégezni a legrövidebb időn belül. Feleslegesen nem szabad stresszelni a madarakat. A csapat minden tagja tudta a feladatát, ezért mondhatom, hogy gördülékenyen zajlott az esemény. Minden odúnál kézmosás és fertőtlenítés után kerültek kézbe a madarak. Összesen 23 odút foglaltak el a szalakóták. A fiókák száma: 96 példány. 80 fióka lábára került gyűrű. 1 odúban 3 tojást találtunk (sarjúköltés), 1 odúban pedig 3 záptojás volt. 2 odúban füleskuvik költött (4-4 fióka). 2 odúban nagy mennyiségű csigaházat és néhány kalló cserebogár szárnyfedőjét találtuk.

A gyűrűzés reggel 6 órától 13:30-ig tartott. A szalakóta általában félénk madár, ezért is meglepő számunkra, hogy 3 pár közvetlenül a lakott terület mellett, Lengyel János kertjében foglal odút már évek óta és sikeresen költ. A csapat: Dr. Kovács Dávid, Kiss Aliz, Kormány Gábor, Lengyel János, Kertész László.

Kertész László