Fülemülék éjszakája, Kóka

Május 3-án tartottuk meg a "Fülemülék éjszakája" nevű ismeretterjesztő
túránkat, mellyel együtt a "Madarak és Fák Napját"is ünnepeltük.

Kókán, a Civil ház udvarán köszöntöttem a megjelenteket, majd pedig bemutattam a program lebonyolításában résztvevő tagtársaimat. Virág Miklós Madárdal című versét Lótos Csenge 5. osztályos tanuló előadásában hallgattuk meg. Az est főszereplőjét, a madarak énekművészét a fülemülét Dr. Kováts Dávid mutatta be, tudományos alapossággal. Közben hallgattuk a fülemüle szerenád fülbemászó dallamát. Belehallgattunk BBC által rögzített felvételbe, melyen egy angol csellóművésznő duettet játszott a kertjében éneklő fülemülével. A felvétel 1924-ben készült. Végül Lauren Jolokovich opera énekesnő előadásában hallhattuk a fülemülét utánzó gyönyörű énekét. Mivel a túra útvonala NATURA 2000-es terület, röviden ismertettem a védettség jelentőségét.

A Civil ház kertjében hallhattuk az erdei pinyt harsány énekét, láttunk a fűben keresgélő feketerigót. A Kenderföldek területén hallhattuk a berki tücsökmadár kéttagú pirregését. A patakparti galériaerdő felett portyázó kakukkot hangjának utánzásával sikerült közelebb csalogatnom. Hallottunk még barátposzátákat, énekes és feketerigót, örvösgalambot. Rengeteg szúnyog kellemetlenkedett a séta közben, ezért még sötétedés előtt begyújtottuk a viharlámpákat, amelyek szúnyogriasztó folyadékkal voltak feltöltve. 40 éve minden évben felmérem a területre visszaérkező fülemüle hímek számát. Átlagosan 12-13 példány hím énekelt a terület bejárása során. Az utóbbi 10 évben tapasztaltam csökkenést a számukban.

Túránk során 5 példány énekét hallottuk. Kissé megfáradva érkeztünk vissza a Civil ház udvarára, ahol Kiss Szabolcs és társa a felállított távcsövein szerette volna bemutatni a csillagos égboltot. Sajnos az időjárás most sem volt megfelelő a felhők miatt.

Kertész László

"Tavaszköszöntő túra"
Kóka- Malomárok

Az idei első programunkat április 19-én szombaton rendeztük meg. A túra fő szempontja az ismeretterjesztés mellett, lakóhelyünk természeti értékeinek bemutatása és a közös élmények megtapasztalása, átélése.

A program lebonyolításában segítettek Dr. Kováts Dávid biológus és Sárközi Tamás Barátaim, a csoport aktív tagjai.

Indulás előtt, a hajdani TSZ határán lévő kb. 130 éves hegyi juharfa (Acer pseudoplatanus) előtt ismertettem a túra útvonalát. Említésre méltó ez az életkora határán lévő fa. A mellette lévő feszületen a következő szöveg olvasható: 1895-ben Gróf Károlyi Geraldin ültette "az Isten dicsőségére". Eredetileg a kereszt két oldalán állt egy-egy fa, de a túránk idején már csak a jobboldali fa volt meg. A baloldalon lévő fa kiszáradt, ezért kivágták.

Az érdeklődők ismereteket szerezhettek az elmúlt századok vízrajzi viszo-nyairól, az akkor még szabályozatlan patakokról, mocsarakról, vadvizekről. Szót ejtettem Az Osztrák-Magyar Monarchia idején végzett katonai térképészeti felmérésekről, amelyeken még 3 vízimalom üzemelt a Malomárok területén. Szerencsésnek tartom magam, mert gyerekként az 1960 évek végén még saját szememmel láthattam az akkor már csak maradvány foltokban megmaradt tavak, mocsarak gazdag madárvilágát, halbőségét Kóka és Tóalmás között. Kóka határában máig őrzi egy határrész nevében a valamikori halászatok emlékét: Csíkverem part. Valószínűleg a ma már ritka, védett halfajunk, a réti csíkról (Misgurnus fossilis) kapta az elnevezést.

Felsoroltam néhány határrész nevét is: Ritva legelő, Kenderföldek, Káposztáskertek, Kis rét, Fűszegi rét, Kétárok-köze, Forró, Mozgó-poklos, Csíkverem part, Pereslapos. Az 1900-as évektől napjainkig tartó folyamszabályozások, patakok kanyarulatainak levágása, kiegyenesítése, felbecsülhetetlen károkat okozott az élővilág biodiverzitásában országosan. A túraútvonal mentén is tapasztalhatóak a kedvezőtlen hatások.

Az idei tavasz nehezen érkezett meg. Induláskor még csak 15 C fok volt, de lassan emelkedett a hőmérséklet. Így elmondhatjuk, hogy kellemes, napsütéses időben jártuk be Malomárok tervezett szakaszát a hajdani utolsó vízimalom romjáig. A kiszáradt mederben kialakított 5-ös számú madárodú telepünkön ellenőriztünk néhány odút. Láttunk védett mogyoróspelét (Muscardinus avellanarius), fokozottan védett erdei pelét (Dryomys nitedula), széncinegék épülő fészkét. Viszonylag kevés madárfajt láttunk-hallottunk. Hallhattuk a napokban Afrikából visszatért fülemüle gyönyörű énekét, hallottunk erdei pintyet, vörösbegyet, barátposzátát, feketerigót, örvösgalambot, csilp-csalp füzikét, fekete harkályt, zöldküllőt. Egy köröző egerész ölyv is a látóterünkbe került.

Kissé megfáradva, de élményekkel gazdagodva tértünk vissza a parkolóba.

Kertész László MME Tápió-vidéki helyi csoport.

Újabb sikerek az MME Tápió-vidéki helyi csoport odúprogramjában

Az első madárodútelepet 1983-ban alakítottam ki saját finanszírozással Kókán, az úgynevezett Kenderföldek területén.
A következő években folyamatosan bővítettem az odútelepeket. Patakparti égeres galériaerdő, felső-hegyi fenyves, felső-hegyi szőlők, Malomárok.

Elsősorban B típusú odúkat készítettem, de D típusú és nagyobb méretű odúk is készültek a Kóka, Pesti u. 3 sz. alatt lévő műhelyben.
Eleinte farönkből. Mivel a farönkodú elkészítése időigényes volt, a későbbiekben deszka és farostlemez anyagokból gyártottam az odúkat. Amennyiben hozzájutottam kiszuperált 25-50 literes fából készült boroshordókhoz, kis átalakítással madárodúként kerültek kihelyezésre.
1987-ben Komjáti Zoltán, Kepes Zsolt, Kepes László, Papp József is csatlakozott a csoporthoz.
Elsősorban az odúk kihelyezésében, ellenőrzésében, takarításában segédkeztek.
A falu belterületén is helyeztünk ki odúkat, ismerősök, rokonok, és a belépő új tagok kertjében. 1990-ben újabb tagokkal bővült a csoport, ifj. Pozsgai János, Török Csaba, Laczkó András, ifj.Rácz Sándor személyében. Ekkor még mint az MME Kókai munkacsoportja működtünk.

2007-ben néhány éves előkészítés után megalakult az MME Tápió-vidéki helyi csoportja, Pest Vármegye keleti felében elterülő Tápió-vidéken, amely 20 települést foglal magában, és mind földrajzi, mind történelmi és közigazgatási szem-pontból egységes egészként kezelhető. Indokolt volt egy önálló helyi csoport létrehozása a területen.

2007-2009 között Tápiógyörgye, Tápiószele, Tápióbicske, Tápióság, Szentmártonkáta, Egreskáta térségében helyetek ki szalakótáknak odúkat, a vörös és kékvércséknek fészkelőládákat a hcs. alapítótagjai közül Vidra Tamás, Kepes Zsolt, Szénási Valentin, Németh András. Az odúkat a Duna-Ipoly Nemzeti Park biztosította.

2010 áprilisában szalakótaodúkat helyeztünk ki Tóalmáson,

Boldogkáta pusztán, Egreskátán, a Székesrekesz legelőn és Kókán a forráslápnál. (Vidra Tamás, Kepes Zsolt, Kertész László, Czira Anita)

2012. márciusában 40 db. szalakótaodút vásároltunk az MME beszállítójától Mányról 170000 Ft értékben. Kérésemre az odúk alapterületét 5 cm-rel nagyobbra készítették, mert az előző években legyártott odúkat szűknek találtam. Április 25-én 10 db. szalakótaodút szereltünk fel a madarak élőhelyén, Tápiószecső-Tápióság-Tápióbicske-Pánd térségében. (Kertész László, Kepes Zsolt, Ursu Dorottya) Az odúk bemérésében és az adatok felvételében segítségünkre volt Ursu Dorottya, a gödöllői Szent István Egyetem hallgatója, aki szakmai gyakorlatát töltötte a Tápió-Hajta és Vidéke Tájvédelmi Körzetben.

2013. Január. 6 db. szalalótaodút és 3 db. vércseládát helyeztünk ki Tóalmáson, az Andrássy kastélyparkban. (Szabó Tünde, Sárközi Tamás, Kertész László) Ezt az odútelepünket Kormány Gábor tagtársunk felügyeli.

2014. December. 15. Tápiósüly, 2 db. szalakótaodú, 2 db. vércseláda. (Sárközi Tamás, Mikus Máté, Kertész László)

2014. Március Kóka, 9 db. szalakótaodú és 2 vércseláda kihelyezése.

Tóalmás, 2 szalakótaodú és 1 vércseláda kihelyezése. (Sárközi Tamás, Mikus Máté, Kertész László)

2015. Március. Új odútelep kialakítása Tápióságon. (Szabó Tünde, Sár-közi Tamás, Sári Gergő, Mikus Máté, Kertész László)

2015-ben újabb odútelepet létesítettünk Nagykáta-Erdőszőlő térségé-ben, melyet 8 éven keresztül bővítettünk (2023) (Lengyel János, Kertész László) Jelenleg 37 db. szalakótaodú és 10 db. vércseláda van kihelyezve.

2015-ben 6 db. szalakótaodút helyeztünk ki Kókán, a Malomárok térségé-ben. (Fecske Adrián, Mikus Máté, Sárközi Tamás, Kertész László)

2017. március 4-én 6 db szalakótaodú kihelyezése Kókán, a Hajta-patak mellékága mentén. (Mikus Máté, Kertész László)

2021. márciusában Tápiósüly-Felső-Tápió patak melleti réten 7 db., Kókán a Ritva legelőn 6 db. szalakótaodút helyeztünk ki. (Sárközi Tamás, Kertész László) 2022-ben 5 db. szalakótaodút szereltünk fel a Malomárok patak felőli oldalán. (Sárközi Tamás-Kertész László) Az úgynevezett szalakótaodú univerzális odúnak mondható, ugyan is a szalakótán kívül elfoglalja még a búbosbanka, a füleskuvik, a nyaktekercs, a seregély és a csuszka is. Méretéből adódóan a csóka is elférne benne.

Az országos szalakótaállomány nagyarányú csökkenése a 80-as évek végén kezdődött. Megszűnt térségünkben a Tápiósülyi, Kókai, Tóalmási, Tápiószecsői, Tápiósági, Szentmártonkátai fészkelő állomány. Néhány pár költött Nagykáta, Farmos, Tápiószele, Tápiógyörgye megmaradt rét-legelőként hasznosított területein. Az állomány csökkenés okai között szerepel az élőhelyek megszüntetése, a legelők, rétek felszántása, a nagyüzemi mezőgazdaságban alkalmazott vegyszerek használata, a madarak táplálékául szolgáló rovarok csökkenése, a megmaradt rétek legeltetésének hiánya.

A nagyszámú szalakótaodú kihelyezéseknek köszönhetően újra stabil fészkelőállomány van kialakulóban a Tápió-vidéken. Olyan területeken is költöttek az utóbbi években, ahol a nyolcvanas évek végén neveltek fiókákat utoljára. 33 év szünet után költött 2018-ban a Felső-Tápió patak melletti réten. Azóta rendszeresen költ 2-3 pár ebben a határrészben. Számomra a legnagyobb öröm, hogy 39 év kihagyás után 2024-ben újra költött Kókán a Ritva legelőn (4 fióka) és 41-év szünet után a kókai közlegelőn is. (4 fióka) A legerősebb állomány napjainkban Nagykáta-Erdőszőlő térségében létrehozott odútelepünkön van, 2024-ben 27 odúban 104 fiókát neveltek az öreg madarak. Ezt az odútelepünket Lengyel János tagtársunk felügyeli. A terület földtulajdonosaival tartja a kapcsolatot. Köszönet a nagyszerű munkájáért! Jelenleg vércseládából 22 db.(275000 Ft ) B odúból 700 db. (3150000 Ft) szalakótaodúból 80 db. van kihelyezve a Tápió-vidéken. A jelenlegi árakon az értékük 1200000 Ft!

A szalakóta hazánkban fokozottan védett madár. Természetvédelmi értéke 500 000 Ft.

A szalakótaodúkat, a vércseládákat, B típusú odúkat eddig az MME odú-készítő cégétől a Fejér Vármegyében lévő Mány-ból vásároltuk. 2024-ben 1 db. szalakótaodúért 15000Ft-ot, a vércseládáért darabonként 12500 Ft-ot, a B odúkért 4500 Ft-ot fizettünk. 2022-ig Gódor Miklós (Dány) tagtársunk ingyen végezte a szállítást Mányról a Kókai telephelyünkre. Sajnos ez a lehetőség megszűnt. 2024-ben Czira Attila kókai vállalkozó (régebben még tagja volt a kókai munkacsoportnak) szintén térítés mentesen szállította le telephelyünkre az odúkat. Jelenleg kb.50-60 ezer Ft-ba kerül a szállítás.

A költségek csökkentése érdekében az idén Kókán, vagy valamelyik közeli településen keresünk számlaképes asztalosműhelyt az odúk gyártásához.

Kertész László

A "tövisszúró gébics nyomában."

Július 6-án rendeztük meg ismeretterjesztő túránkat Kókán, a hajdani közlegelő területén.

A 60-70-es években végzett átgondolatlan mocsárlecsapolás és a rét melletti patak medrének kiegyenesítése, a rendszeres (5 évenkénti) "mederrendezése" helyrehozhatatlan károkat okozott a terület vízháztartásában, növény és állatvilágában.

A nyolcvanas években a helyi TSZ felszámolásával megszűnt a legeltetés. Az elszenvedett károkat tetézte, hogy egy vállalkozó libatenyészetet üzemeltetett itt néhány évig. A nagy mennyiségű libatrágya nitrogéntartalma kedvezett a gyom és özönnövények térhódításának. Néhány védett orchideafélénk, mint a mocsári kosbor, hússzínű ujjaskosbor, valamint a fokozottan védett jégkorszaki maradványfaj, a hármaslevelű vidrafű kis állománya teljesen eltűnt. A terület madárvilága is megváltozott. Nincsenek már bíbicek, eltűnt mind a három tücsökmadárfajunk, a réti, nádi és berki tücsökmadár is. Nem költ már itt a vizes réteket kedvelő haris, a sárszalonka, a piroslábú cankó sem.

De eltűntek a nádiposzáták, a nádi sármány, sárga billegető kis állományai is. A sordély jellegzetes hangja sem hallható már. A fokozottan védett szalakóta 1983-ban költött itt utoljára. A valamikori legelő már a 90-es évek elején elveszítette igazi értékét. A területen természetes folyamatként megjelentek a cserjefajok, kökény, galagonya, bodza, illetve a nyárfa és a fűz, nyírfa,fehér akác, bálványfa.

Jó hír viszont, hogy 41 év kihagyás után újra megjelent a szalakóta a területen. 1983-ban volt az utolsó ismert költése itt, egy zöldküllő elhagyott odújában. A Tápió-vidék szalakóta előfordulási élőhelyein, a 15 év óta tervszerűen végzett szalakótaodú kihelyezések hozzák a kívánt eredményeket az utóbbi években. A Ritva-legelőn Kóka) 1985-ben költött utoljára.

39 év elteltével az idén újra sikeresen költött egy úgynevezett szalakóta odúban. 5 fiókát röpített.

Elnézést kérek az élőhely kissé hosszadalmas bemutatása miatt, de mivel közel 50 éve járom az említett határrészt, ezért jól megfigyelhettem a területen zajló mindenképpen negatív folyamatokat, melyek alakítják a terület élővilágát.

8 órakor a meghirdetett gyülekezőhelyen köszöntöttem a túrára érkezőket és röviden ismertettem a programot. Ezalatt néhány tagtársunk felállított 3 hálót a galagonyabokrok között Dr. Kováts Dávid biológus Barátom irányításával. Úgy terveztük, hogy mielőtt a hőmérséklet eléri a 30 fokot, maximum 1 ellenőrzés után lebontjuk a hálókat. A bejárt útvonal mentén láttunk, illetve hallottunk tövisszúró gébicset, szürke légykapót, molnárfecskéket, vadgerléket, örvös galambokat, gyurgyalagokat, feketerigókat. Megcsodálhattuk a még nyíló vadvirágokat, réti bakszakált, mezei katángot, ökörfark kórót, de láttuk az agresszívan terjedő invazív aranyvessző és a selyemkóró állományait is.

A hálókhoz érve, Dávid a madárgyűrűzés jelentőségéről ejtett néhány szót és közben meggyűrűzte a hálóba repült gyurgyalagot és feketerigót. Ezek után lebontották a hálókat, és visszaindultunk a gyülekezőhelyre az egyre melegebbé váló időben.

Remélem, hogy a résztvevőknek tetszett a program, és a következő túránkra is eljönnek.

Kertész László

Gólya Road Show 2024

Kálmán Csaba tagtársunk írt egy remek beszámolót az idén is megrendezett látványos fehér gólya gyűrűzésről. Fogadjátok szeretettel.

Június 3. hétvégéjén rendezte meg a Tápió-vidéki helyi csoport - a már több évre visszatekintő hagyománnyal rendelkező - Gólya roadshow-t. Az útvonal és a felkeresett fészkek sem változtak az elmúlt időszakhoz képest. Bár rendre felmerül az igény, hogy más településeket is fel kellene keresni, de ebben az esetben nem lenne lehetőség a korábbi évek adatait összevetve figyelemmel kísérni az állomány alakulását, így ez a felvetés rendre lekerül a porondról.

Reggel 8 óra előtt gyülekezett kis csapatunk Göbölyjáráson (Tápiószentmárton). A korai időpont ellenére már itt is akadt néhány érdeklődő, akiknek száma aztán fészekről-fészekre folyamatosan növekedett. Ahol a körülmények adottak voltak, egy-egy fiatal gólya gyűrűzését a földön végezte el Sári Gergő, illetve Arnóth Julcsi. A gyerekeken kívül - akik rettenetesen élvezték, hogy közelről láthatják ezeket a madarakat - a felnőttek számára kortól függetlenül szintén nagy élmény volt ez a lehetőség. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint az MVM-től kirendelt - egyébként a biztonsági és munkavédelmi előírások betartását felügyelő - úriember azzal búcsúzott, hogy idén kijelölték erre a feladatra, de jővőre kérni fogja, hogy jöhessen ismét.

Göbölyjárás után Farmos, majd Tápiószőlős következett. Farmoson, a Rákóczi utcai fészekben ismét sikerült megfigyelnünk azt a gyűrűzött öreg madarat, mely már tavaly is itt költött. Hűséges a fészkéhez. Kicsivel 16 óra előtt Tápiógyörgyén ért véget a program. Eközben 18 fészket kerestünk fel és mind lakott volt, ami ritkaságszámba megy. Ezekben összesen 63 fiókát neveltek a gondos szülők. Csak kettő volt közöttük olyan, melyet kora, illetve mérete miatt nem lehetett "felékszerezni". Ez a mennyiség az elmúlt 5 év legjobbja. Tízzel meghaladta az eddig vezető tavalyi évet. Ebben nyilván nagy szerepe volt az idei korán kezdődő és csapadékos tavasznak, amely megteremtette azt az élelem bőséget, mely lehetővé tette a szülőknek, hogy több utódot sikeresen felneveljenek.

Jó hangulatban telt a nap, miközben igyekeztünk az összeverődött érdeklődőknek lehetőség szerint minden kérdésére válaszolni. Ezzel is erősítve a gólyák iránti szeretetüket. Többen kocsival, vagy akár gyalog is követték a karavánunkat, hosszabb rövidebb ideig.

Jövőre veletek ugyanitt.

Kálmán Csaba

Fülemülék éjszakája 2024

Kellemes időben gyülekeztek az érdeklődők a parkolóban, a bokrosból fülemüle válaszolt a bejátszott énekre. Az akác már elvirágzott, viszont a bodzabokrok roskadoztak az illatos virágfürtöktől.

Köszöntöttem a megjelenteket, ismertettem az útvonalat. A hajdani határnevekre már csak néhány idősebb helyi lakos emlékszik, de érdekességként felsoroltam néhány találó elnevezést. Bereg-kút, Káposztáskertek, Kis-rét, Fűszögi-rét, Csíkverem-part, Malomárok, Forró, Mozgó-poklos.. Röviden bemutattam a túra főszereplőjét, a fülemülét. A távolból kakukk hallatta jellegzetes hangját amint járőrözött a patakparti galériaerdő felett. Az első egy, másfél kilométeres szakaszon nem énekelt fülemüle, viszont amikor a nap lebukott a látóhatáron, rázendítettek.

Begyújtottuk a viharlámpákat és lassan sétálva a Malomárok melletti úton hallhattuk még a feketerigó, az énekes rigó, az erdei pinty és a vörösbegy énekét. A Malomárkot szegélyező idős fák közül megcsodálhattuk a nagyméretű kőris fákat, fűzfákat és a lassan eltűnő jegenyenyárfákat is. Néhol a varjak, szajkók által elhullajtott dióból szép nagy fák növekednek és termésükkel táplálékul szolgálnak az itt élő mogyorós peléknek, erdei peléknek, mókusoknak, erdei egereknek.

A fülemülék magyarországi állománya stabilnak mondható, de vannak olyan élőhelyek, területek, ahol csökkent a számuk. A bejárt határrészen is ez a helyzet, a korábbi évekhez képest az utóbbi időben kevesebb pár foglal revírt.

Remélem, hogy mindenki jól érezte magát és a következő túránkra is eljön..

Kertész László