Hírek

Újra költött a szalakóta Sülysáp és Kóka határában!

33 év szünet után visszatért hajdani élőhelyére ez a színpompás, fokozottan védett madár. A nyolcvanas évek közepétől eltűntek tipikus élőhelyeikről, Sülysáp, Kóka, Tóalmás, Tápiószecső térségéből. A Termelő Szövetkezetek (TSZ-ek) felbomlása után a legelő állattartás nagymértékben csökkent, a legelőkön, réteken gyakorlatilag megszűnt a legeltetés. Ezáltal a madarak táplálékául szolgáló rovarok száma is kevesebb lett. Súlyosbította a helyzetet az 1993.-ban zajló földárverés. A földtulajdonhoz jutó gazdák közül sokan felszántották ezeket az élőhelyeket, az időszakos vízborítású részekről elvezették a vizet. Talán nem is voltak tisztában azzal, hogy milyen értékes területeket tékozolnak el.

A sokat emlegetett biológiai sokféleség, (biodiverzitás) lecsökkent ezeken az élőhelyeken. Ott, ahol a rét esetleg "megmenekült" a felszántástól, természetes folyamatként megindult a bokrosodás. Megjelentek az invazív növényfajok, kanadai aranyvessző, selyemkóró. Ezek az élőhelyek már sohasem lesznek olyan fajgazdagok mint korábban, de a kedvezőtlen folyamatok megállíthatóak, ha újra legeltetik, vagy kaszálják a területet. Az idei szalakótaköltés helyszínét is újra kaszálóként használják, az újbóli legeltetés lenne a legideálisabb a terület számára, de a gépi kaszálásnak is örülünk.

Az utóbbi években folyamatosan helyezzük ki a szalakóta típusú odúkat a madár hajdani élőhelyein, ezért is nagy öröm számunkra, hogy ez a kéktollú fokozottan védett madár "hazatért".

Kertész László

A tövisszúró gébics nyomában

2018 július 14-én ismét megrendeztük a "Tövisszúró gébics nyomában" címre keresztelt túránkat.

A túrát Kókán tartottuk mely során ellátogattunk a régi közlegelő területére és az utána lévő Natura 2000-es kaszálórétekre. Az egykori közlegelő sajnos már csak nevében őrzi a legelő nevet, ugyanis régóta felhagytak a legeltetéssel, ezért a területet kezdik meghódítani a cserjék, főleg a galagonya és a kökény. Ez bár részben kedvezőtlen folyamat, azonban ennek eredményeként a terület kiemelkedően jó hely a tövisszúró gébicsnek és a társaságát kedvelő karvalyposzátának, melyekből elég nagy állomány található itt.

A túra második felében a kaszálókat néztük meg, amik bár le voltak kaszálva, találtunk érdekességeket. Az egyik nyáron virágzó védett virágfaj, a buglyos szegfű több tövét is láthattuk.
A túrát madárgyűrűzéssel egészítettük ki, melyet Sarlós Dávid madárgyűrűző vezetett. A délelőtt folyamán a túra címadó madarából is sikerült több példányt megfogni, valamint karvalyposzátából is került a hálóba néhány példány. Emellett fogtunk még citromsármányt, fülemüléket, barátposzátát, meggyvágót és a hálóba került 2 öreg gyurgyalag is. Összesen 18 madarat gyűrűztünk. Érdekes megfigyelés, hogy láttunk fekete gólyákat is.

A túra a családias hangulat ellenére (csupán 4 látogató volt Dávidon és rajtam kívül) több szempontból is sikeresnek tekinthető. Egyrészt a gyűrűzés nagy élményt jelentett a látogatóknak, valamint remélhetőleg néhány érdekességet is megismerhettek és jól érezték magukat. Külön köszönet illeti Sarlós Dávidot a gyűrűzés lebonyolításáért.

Mikus Máté
Fotók: Sarlós Dávid

Gólyagyűrűzés Tápióságon

2018. június 30-án ismét meggyűrűztük a tápiósági gólyafiókákat

A Tápió-vidéken egyedüliként Tápióságon található az egyetlen olyan használatban levő gólyafészek, ami kéményre épült. A fészket néhány éve renoválni kellett, ugyanis beomlott, de azóta ismét van fészkelés. Az idén 4 fiókát nevelnek a szülők. A viszonylag késői időpont miatt a "kisgólyák" már elég nagyok voltak a gyűrűzéskor, némelyikük a szülők méretét is elérte.

A programra kb. 30 fő látogatott el. Köszönjük Benei Bélának a gyűrűzés lebonyolítását és Kertész Lászlónak a gólyafiókák lehozatalát.
Fotók: Kertész László

Gólya Road-Show 2018

Idén június 24-én rendeztük meg a Gólya Road-Showt a Tápió-vidéken. A szokásostól eltérően most csak egy napos volt a program, mely során a Göbölyjáráson, Farmoson, Tápiószelén és Tápiógyörgyén levő lakott fészkeket kerestük fel, ugyanis ez a terület a leggazdagabb gólyafészkekben a Tápió-vidéken. Különösen kiemelkedik ezek közül Tápiógyörgye, ugyanis a bejárt útvonalon a fészkek fele itt található.
A gyűrűzés során az érdeklődők megismerkedhettek a gólyák életmódjával, vonulási szokásaival, veszélyeztető tényezőivel, illetve közelről is megismerhették a gólyagyűrűzés menetét. A gyerekek (és természetesen a felnőttek) nagy örömére némelyik fészeknél lehoztunk egy-egy gólya fiókát is.

Az idei év kimondottan jónak tűnik a gólyák szempontjából, ugyanis a legtöbb fészekben legalább 4 fióka volt. Összességében 20 fészeknél jártunk, 62 gólyát sikerült meggyűrűzni és kb. 200 érdeklődő jelent meg a programon. Köszönjük Petykovszki Zoltánnak, hogy az emelőkosaras autójával segítette a gyűrűzést, külön köszönet Benei Bélának a gyűrűzés lebonyolításáért, valamint szintén köszönetet szeretnénk mondani Ladányi Annának a tápiógyörgyei rész szervezéséért.

Fotók: Kálmán Csaba, Mikus Máté

Odúellenőrzések 2018.06.09-10.

Június 9.-én Kókán, a Felső-hegyi szőlők területén kihelyezett " szalakóta típusú" odúkat vizsgáltuk át. Ezeket az odúkat és néhány öreg boroshordót kimondottan a búbosbankák biztonságos költésének érdekében raktuk ki az elmúlt években. A kb. 50 hektáros szőlő-gyümölcsös remek élőhelyet biztosít a búbosbankákon kívül más madár és kisemlős fajoknak is. A művelt szőlőtáblák mellett váltakozva felhagyott művelésű részek, gyümölcsösök találhatók. Nagyban megkönnyítette az odúellenőrzést a nem régen vásárolt teleszkópos alulétra, aminek a maximális hossza 5 méter, viszont csukott állapotban 91 cm. Kis helyen elfér, szállítása nem igényel az autón csomagtartót.

A számtalan fészkelési lehetőség közül ismételten az egyik szalakóta típusú odúnkat választotta egy bankapár, a százéves kort is meghaladó körtefán. 3 fiókát és 2 záptojást találtunk az odúban. A fiókákat 10-én meggyűrűztük.

Június 10-én a Nagykátához tartozó Erdőszőlő területrészen ellenőriztük a kihelyezett szalakóta odúkat, D odúkat és vércseládákat. Az odútelepet ifjú Lengyel János tagtársunk kezeli, mivel a közelben lakik, és jó terepismerettel rendelkezik. Folyamatosan bővíti az odútelepet, az MME szabvány odúin és vércseládáin kívül saját készítésű odúival is. Ennek eredményeképpen egyre több odút foglalnak el a szalakóták, füleskuvikok, vörösvércsék. Az idei év kiemelkedő a költés szempontjából, 12 szalakóta pár, egy füleskuvik és kettő vércsepár odúfoglalását tapasztaltuk.

Az Erdőszőlő mozaikos jellegű területei, a réteket, legelőket szegélyező facsoportok kiváló élőhelyek. Ezért a jövő évben újabb odúk és vércseládák kihelyezését tervezzük.

Kertész László

Etetés

A talált madárfiókák többsége nem árva, nem szorul megmentésre, ne szedjük össze őket!

Hamarosan kezdődik a madárfiókák tömeges fészekelhagyási szezonja, ilyenkor találkozhatunk magányosnak tűnő fiatalokkal a településeken is. Ezek túlnyomó többsége azonban, amint arra az MME felhívja a figyelmet, nem árva, a legnagyobb segítség számukra az, ha nem visszük haza őket!

Hasonló a helyzet a kirándulás során talált, szüleikre várva mozdulatlanul fekve rejtőzködő őzgidákkal, nyúl-, nyest- és mókuskölykökkel, vadmalacokkal, de ezeket jó szaglású szüleik miatt megfogni sem szabad!

A kis és közepes testű madárfajokra általánosan jellemző, hogy fiókáik a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket, és a környék sűrű aljnövényzetében bujkálva hívják magukhoz etető szüleiket. Az emberek többnyire ilyen tollas, nem menekülő, magányosnak tűnő fiókákkal találkoznak az utcán, a parkban, a kertben a földön ücsörögve, gyakran hangosan csipogva. A látszat ellenére azonban ezek a fiatalok nem árvák, a táplálékot kereső szüleik valahol a közelben vannak, ezért szükségtelen, sőt, a madarak számára kifejezetten káros, ha haza visszük őket. Mi ugyanis nem tudjuk megtanítani a fiókákat a túlélésükhöz nélkülözhetetlen viselkedési formákra, ráadásul a szülők által hordottnál sokkal gyengébb minőségű élelemmel táplálva a fiatalokat maradandó egészségkárosodást is okozhatunk nekik.

 

 

Ezért ilyen helyzetben az a legjobb megoldás, ha a nyílt helyen üldögélő fiókát óvatosan megfogva a legközelebbi sűrű aljnövényzetfoltba, bokor alá vagy a kerítés alatt a szomszédos kertbe tesszük le. A hazai madárfajok nem szagolnak, így az érintésünk nem okoz problémát (a vadonban talált emlősök kölykeit viszont éppen jó szaglású szüleik miatt nem szabad megérinteni sem). Leszakadt fiókás fészek, viharos időben kiesett fiókák esetében a legjobb mentési megoldás a szülők segítése, a pórul járt fiatalok vesszőkosárba telepítése és ágak közé helyezése. További hasznos tanácsok >

Fehérgólya

Két személyiségtípusba sorolhatók a vonuló gólyák

A gólyák vonulásuk során két "személyiségtípusba" sorolhatók magyar és német kutatók szerint: a vezetők feltérképezik a légáramlatokat, míg a követők inkább a nyomukba szegődnek.

Nagy Máté, az MTA-ELTE Statisztikus es Biológiai Fizika Kutatócsoportjának tagja és a Max Planck Ornitológiai Intézetben, valamint a Konstanzi Egyetemen dolgozó munkatársai a Science című tudományos lapban mutatták be kutatásaik eredményét. Az, hogy egy gólya melyik stratégiát választja, egyúttal jól jelzi vonulási útjának végállomását is - állapították meg a szakértők.

Bővebben >

Erdő

Odút a fákra, madarat az odúba!

Május 10-én ünneplejük a Madarak és Fák Napját. Sajnos azonban nincs túl sok okunk az örömre: bár tölgyerdeink közül kerülnek ki legnagyobb biológiai sokféleségű szárazföldi élőhelyeink, egészségük mára drasztikusan leromlott. Legyenek újra természetesebbek tölgyeseink!

Mindannyiunk kedvencei, a vadmacska, a mogyorós pele, a nagy fakopáncs és a vad orchidea-félék egyedszámai vészesen csökkennek ezekben az erdőkben, hiszen azok már nem tudnak számukra megfelelő otthont biztosítani. Partnereivel a WWF Magyarország azon dolgozik, hogy újra természetessé és élhetővé tegye ezeket az erdőket. A tölgyerdők mindig is könnyen elérhető, nagy értékű, magas minőségű faanyagot biztosítottak, melyet a civilizálódó ember a történelem során úgy használt, hogy nem számolt a következményekkel.

Bővebben >

Vándorsólyom

2018 év madara - a vándorsólyom

A vándorsólyom több évtizednyi szünet után 1997-ben költött újra Magyarországon.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a 20 éves évfordulóra emlékezve szenteli a világ leggyorsabb madarának 2018-at.

A vándorsólyom a világon mindenhol az erő, az ügyesség, a rátermettség szimbóluma volt, és az ma is. Címerekben, jelvényekben szerepel. Szimbolikus jelentőségén túl, nagyon is gyakorlati haszna volt a késő középkorig, amikor a héja mellett, a legelterjedtebben használt solymászmadár volt. Magyarországon abban az időben a vándorsólyom volt "a sólyom" a többi fajt, például a kerecsent más néven említik a krónikák.

 

Vándorsólyom sziklán

Vándorsólyom (Fotó: Michael Hanvey)

 

A lőfegyverek elterjedésével a solymászat, és vele a vándorsólyom jelentősége csökkent. A 20. században azonban, a solymászat újjáéledésével ismét előtérbe került. Ennek is köszönhető, hogy a növényvédő szerekhez kapcsolódó állománycsökkenésére idejében felfigyeltek a szakemberek, és az okokat feltárva sikerült megmenteni a teljes kipusztulástól. Magyarországon a faj eltűnése után több évtizedig nem lehetett solymászati, vagy más célra vándorsólymot tartani. A hosszú tiltás után, hazánkban az 1980-as évek óta lehet ismét vándorsólyommal solymászni.

Bővebben >